Református főgimnázium, Debrecen, 1927

13 annyi tagozatú intézmény, olyan dicső múltja, nagy súlya, jelentősége, tekintélye, hírneve volt és van, amilyennel nem igen dicsekedhetik egyetlen más hazai tanintézet sem az országban. Viszont nagy arányainál fogva évről-évre annyi növendék rajzott ki belőle, amennyi egyetlen magyar iskolából sem. Hazánk tele van szórva ezeknek a tanítványoknak ezreivel az államfő legmagasabb személyétől kezdve a kicsi falvak lelkipásztoráig, tanítójáig és jegyzőjéig. Ezeket kell egy nagy szövetségbe tömöríteni és az öreg kollégium mellett mint hatalmas, élő falanxot felsorakoztatni. Diákszövetségünknek méltónak kell lenni ehhez a kollégiumhoz céljaiban, eszközeiben és tagjainak számában egyaránt. Mindennek a meggondolása és tudata vezérelte munkásságában az előkészítőbizottságot, mely éppen azért a legnagyobb körültekintéssel végezte feladatát. Először is széles körben érlelte és terjesztette a szövetség eszméjét, azután az alapszabálytervezetet dolgozta ki. A már megalakult, hasonnemű szövetségek alapszabályai normákul állottak ugyan előtte, de azokat a kollégium már említett viszonyainál fogva csak kisebb részben használhatta fel. Kollégiumunknak egészen speciális helyzetéből folyó új fejezetekkel kellett azokat pótolni. Mert hiszen szövetségünk nemcsak egy iskolatypust ölel fel, mondjuk a középiskolát, mint a legtöbb, eddig megalakult hasonszövetség, hanem kiterjed az egykori főiskola theologiai, jogi és filozófiai szakjára, továbbá a mai lelkész- és tanítóképzőintézetre, gimnáziumra, gyakorlóiskolára, sőt a kollégium régi elemi iskoláira is. Egy óriási tábor tehál az, mely tanítványi nexusban van a kollégiummal. A szövetség ilyen nagyarányainál fogva nem csekély gondot és időt igényelt az alakuló közgyűlés előkészítése. Boldog örömmel tölt el bennünket, hogy ez ilyen szépen sikerült. Hatalmas, országraható megmozdulás ez a mai, amely — reméljük — nem üres külsőségnek vagy divatos, jelszavas csoportosulásnak demonstratív mutatója, hanem a kollégium mélységes hatásából fakadó nagy erkölcsi erő, benső érzés és szellemi tőke. Soha jobban nem tapasztaltuk, mint most, a nagy római költő eme szavainak igazságát : Quo semel est imbuta recens servabit odorem testa din. A sok ezer tanítvány lelkébe vésve, szívébe itatva, mint állandóan ható szellem él, munkál, amit itt látott, hallott, tanult s amit innen kivitt magával a zajló nagy világba. Nemhogy feledékenységbe merült volna, hanem az idővel egyre nő bennök. A kollégium nemes szellemének : a mély vallásosságnak, tiszta erkölcsiségnek, lángoló hazaszeretetnek szuggesztív erejét folyvást érzik belsejükben, úgy, hogy minden tanítvány szerteszét ez országban egy-egy atomja az öreg