Református főgimnázium, Debrecen, 1927

11 mindnyájan, akiknek fogékony lelkére ennek a fénynek, dicsőségnek sugáresője hullt s akik osztogattuk s osztogatjuk a dicsőség áldását, egyik mécsvilággal, kicsiny, szelíd körök meghittebb honában, másik lobogó fáklyafénnyel a földet végigszántva és felvívódva szent küzdelmek között a magasságos égre. Ebben az elosztott fényben és közölt dicsőségben mindnyájan egy vagyunk, mint ahogy egység a Kollégium és egy az állala szolgált isteni, hitbeli, erkölcsi, tudományos, nemzeti, történelmi igazságok közössége is. Az egységet éreznünk kell egymás között is. Érezni szellemi édesanyánk s a mi életünk között is. Szellemi édesanyánk nem kölcsön adott, hogy visszafizetnénk ; de azért ha ,,az édesanya betegen, rongyosan elétek állana", talán nem várnátok, hogy felmutassa az adóslevelet, hanem háládatos lelketek drága kenetének alabástrom szelencéjét mindenestől fogva önként öntenétek reá viharvert fejére. ,,Szeressük öt, mert ö előbb szeretett minkéi." Azzal a szereteli el, amit Jézus épített a falaiba lélekké, életté. A Kollégium keres bennünket. A lelkünket keresi, amelynek ruházatát tőle nyertük. Mutassuk meg tehát neki olyan tisztán és ékesen, mint ahogy Jézus várja a nagy menyegzőre a lelkek ruházatát. Mutassuk meg a hitben tisztán, cselekedetekkel ékesen, mint egy szent család, niéltóan ahhoz a dicsőséghez, amit Isten Jézusnak adott és () minékünk, hogy egyek legyünk. Ámen. A templomból a kollégium udvarára vonult az egybegyűlt diáksereg kissé hűvös, szeles, de ragyogó, napsütéses időben. Az itt felállított emelv ényen foglaltak helyet: dr. Baltazár Dezső püspök, a közgyűlés elnöke, Horthy István egyházkerületi főgondnok, dr. Iladházy Zsigmond főispán, dr. Vásáry István polgármesterhelyettes, a kollégiumi igazgatók és az előadók : Csabán Endre, dr. Ronesik Jenő, dr. Nagy János. A kollégiumi Kántus által elénekelt Nemzeti Magyar Hiszekegy elhangzása után az alakuló közgyűlést dr. Baltazár Dezső püspök nyitotta meg, a következő beszéddel : „Kedves Közönség ! Kedves Tanulótársaim ! A debreceni kollégium diákjainak szövetsége egyidős magának a kollégiumnak az életével. Aki ennek az életnek gazdaságával, áldásaival, tudományos szabadságával, világnézeti felvilágosodásával, erkölcsi tisztaságával és egyszerűségével, evangéliumi értékeivel, magyar nemzeti kiváltságos küldetésével, hivatásával egyszer érintkezésbe, közösségbe jut, annak a lelkén és életén a kollégium szent hatása eltörölhetetlen jellegként foszforeszkálni fog s nemcsak ismertetőjegy, hanem szellemi egység elszakadhatatlan köteléke gyanánt is érvényesül. Ezt a szellemi összeköttetési formába, látható szervezetbe kell önteni s ezáltal hatását, erejét felfokozni, életét