Református főgimnázium, Debrecen, 1925

Amerikába; hatalmas szavával, minden akadályt és fáradságot leküzdő energiájával hozzáférkőzött az amerikaik szívéhez. Elsajátította az angol nyelvet, hogy közvetlenül találjon útat azokhoz a lelkekhez, akikben az Isten által nagy dolgokat cselekedni volt hívatva. Apostoli munkáját siker és áldás koronázta. Létrehozta kollégiumunk fölemelésére és szegénysorsú növendékeinek segélyezésére a róla és az adakozókról nevezett, nagyszabású Baltazáramerikai alapítványt, melynek tiszteletére a mai ünnepélyt szenteljük. Ez az alapítvány püspökünk odaadó buzgósága mellett elsősorban az amerikai magyarság áldozatkészségének tündöklő bizonyítéka. Ennek a magyarságnak még alig 70 esztendős múltja van. Negyvennyolcas szabadságharcunk vérző szívű emigránsai kezdtek kibujdosni az új-világba s keresni az elvesztett helyett másik hazát. Voltak debreceni diákok is, még pedig az elsők között: Újházy László. Varga Ferenc és mások. A kibújdosás — akkor még nem nevezték vándorlásnak — olyan megdöbbentő méreteket kezdett ölteni, hogv Tompa a Kerényi után küldött levelében búsongó elégiával adott hangot megható keservének: „Nincs-e elég sebed, óh, népem! ami fáj, Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj ? Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött, Koldus, földönfutó más nemzetek között." A kibújdosottak a messze idegenben eleinte csakugyan földönfutók voltak. Lángoló enthusiasmussal próbáltak új hazát, magyar falvakat alapítani, amelyekben fel-felsírt tiszteletes Ács Gedeon magyarnyelvű zokogó imádsága és bús prédikációja. De a természeti és emberi akadályok miatt a telepek nem tudtak megerősödni s lakói szétszóródtak mindenfelé a nagy északamerikai államalakulatban. A később kivándorolt magyarok is szétszakadozva éltek az óriási világbirodalomban, sem egymással, sem az ó-hazával nem volt szerves kapcsolatuk, hiányzott közöttük nemcsak a faji. hanem a hitéleti szorosabb összeköttetés és egyházi tömörülés is. A mozgékony unitáriusok kezdették meg először az egyházi érintkezést. Bölöni Farkas Sándor, hírneves amerikai utazó már a mult század 30-as éveiben kereste az amerikai unitáriusokkal való összeköttetés szálait. De törekvése elszigetelt jelenség maradt 1873-ig, amikor Amerikából nagyobbszámú unitárius lelkész jött hazánk fővárosába és tartott itt angol- és magyar hitsorsosokkal egyházi értekezletet. Ennek hatásaként 1882-ben Kovács János, a kolozsvári unitárius gimnázium igazgatója utazott át Amerikába arra a nemzetközi konferenciára, melyet ott Saratoga városában az unitárius és más keresztyén egyházak tartottak. Kovács aztán meglátogatta az Unió azon főbb városait, melyekben unitárius gyülekezetek vannak. Hitfelei