Református főgimnázium, Debrecen, 1925

4 giumi professzortól, készített kérő szózatot Angolország prímásához, Harring Tamás, canterburyi érsekhez. A kérelem meglágyította a hatalmas egyházfő szívét, maga járt elől adományával és országos propagandájával. Mentek utána az angol episcopális egyház püspökei, az oxfordi, cambridgei egyetem tanárai, egyházak, főurak. Majd később kihatott a mozgalom a skót- és írországi hitrokonokra is. így jött létre az angol-alapítvány, mely kollégiumunkat a végső szükségben megmentette. De a kérő szózat a hollandus és svájci reformátusok szívéhez is útat talált, akik szintén tetemes évi segélyt szavaztak meg és küldöttek a kollégium tanszékeinek fenntartására s egyéb szükségleteire. Hollandiában és Svájcban Szilágyit jól ismerték. Ott tanult az egyetemeken, daliás külsejével és csudás elméjével annyira megnyerte az embereket, hogy Hollandiában egyetemi kathedrával kínálták meg. Az ő nagy tekintélyének eredménye volt kiváltképen a hollandi és svájci segély. Kollégiumunk szomorú sorsa abban a korban úgyszólván egész Európa kálvinistáit áldozatkészségre serkentette. Felmaradt a sok adakozó közül az anhalti birodalmi herceg neve (Frigyes Ágost), aki szintén gazdag adománnyal segélyezte a főiskolát. Szoboszlai a 48—49-iki szabadságharcot követő absolutkorszakban lépett fel kollégiumunk életében gondviselésszerűleg. Ebben a szomorú, gyászos időben kollégiumunk gyökerére mármár fejsze vettetett az Organisations Entwurf-féle kormányrendelettel, amikor Szoboszlai fennkölt apostoli szózata végignyilallott a magyar református szíveken és a mindenfelölről özönlő adakozások új erőt öntöttek a vonagló kollégiumba. „A Mózes forrástfakasztó vesszője volt e szózat, — ahogy Dóczi Imre mondja, — melynek hatása alatt a prot. társadalom életereje a nehéz időkben oly fenségesen nyilatkozott meg, hogy a hatalom emberei is meghajoltak előtte." A korunkban lezajlott rettenetes világháború s az ezt követő még borzasztóbb forradalmak, majd megszállások, végül hazánk irgalmatlan szétdarabolása kollégiumunkat anyagilag megint olyan válságos állapotba sodorták, aminőbe 400 esztendő viharai közben talán sohasem volt. Hadikölcsönbe fektetett pénzvagyona, mintegy a haza oltárára tett áldozat, értéktelenné vált; ösztöndíjalapítványai megsemmisültek. — Hová, kihez forduljon nagy szükségében ? A lételéért küzdő, kifosztott, tönkretett magyarságtól segítséget várni nem lehetett. Az angolok ellenségként álltak velünk szemben. A hollandusok és svájciak jó szívét és áldozatát szegény,, rosszúl táplált és ruházott gyermekeink vették igénybe. — Ekkor Baltazár Dezső püspökünk elméjében egy merész elhatározás született meg. Minden veszéllyel dacolva, kimenni az Északamerikai Egyesült Államokba s az ott lakó magyarságot és angol hitrokonokat hívni fel a kollégium megmentésére! A nagy elhatározást annak megfelelő tett követte. Két ízben hajózott át püspökünk