Református főgimnázium, Debrecen, 1914

10 érdeke nemcsak a hősi elszántságot követeli meg, hanem, mert kevesen vagyunk és rengeteg az ellenségünk, megköveteli az. erőnkkel való okos gazdálkodást is. Mindnyájunknak el kell menni és el is megyünk mindnyájan, ha arra kerül a sor; de, hogy ki mikor menjen el, bízzuk ezt azokra, akik a haza védelmét intézik. Hanem aztán az, akire rákerült a sor, akinek menni kell i az menjen vidám, bátor, elszánt lélekkel; menjen örömmel és büszkeséggel, mert az a kötelesség, amelyet a nemzetnek ez a ragyogó hőskora reá mért, nagyobb és magasztosabb minden más emberi kötelességnél. Hiszen veszedelemben van mindaz,, ami érző és gondolkodó emberre az életet becsessé és kedvessé teszi. Veszedelemben van családunk élete és becsülete ; felakarják égetni falvainkat és városainkat; elakarják venni országunkat ; meg akarnak fosztani vallásunktól és édes magyar nyelvünktől. Melyik magyar ember az, akinek az ereje meg nem százszoródnék, aki nem érezné karjában az Árpádok és Hunyadiak vérét, keblében a Petőfiék lelkét, ha e veszedelemmel szembe kell szállania ? Kedves fiaim, tudom, hogy ti, akiket a haza most hadba szólít, egész nagyságában és dicsőségében átérzitek és felfogjátok ezt a kötelességet. Hiszen magyarok vagytok valamenynyien, vérszerinti utódai azoknak, akik ezt a földet ezer évvel ezelőtt vérök árán megszerezték és azoknak, akik ezer éven át annyi balszerencse között vérök árán megtartották. Óh, a vér csodálatos egy folyadék ! Ki hitte volna, hogy ez a háborútól elszokott, békés nemzedék a haza első hívó szavára oroszlánná válik és hogy benne a daliás idők minden harci erénye a veszély első napján új életre támad ? De ez egészen természetes. Amilyenek voltunk ezer évvel ezelőtt, olyanok vagyunk ma is : bátrak, erősek, legyőzhetetlenek. Mert az ereinkben folyó vér : a honfoglaló magyarok vére. A vér öröklődésének ezt a törvényét fényes példában mutatja clicső szövetségesünknek, a nagy német nemzetnek története is. Már Tacitus, a római történetíró megírta róluk, hogy többet ér náluk a jó erkölcs, mint a jó törvény. És ime : a németnek ma is miben van az az ellenállhatlan ereje, amelyen ellenségeinek minden támadása megtörik ? Páratlan erkölcsi és szellemi fegyelmezettségében.