Református főgimnázium, Debrecen, 1914

II. Az igazgató búcsúbeszéde a katonai szolgálatra behívott tanítványokhoz. 1915 március 31. Kedves tanuló ifjúság ! Azért gyűltünk itt egybe tanárok és tanítványok, hogy elbúcsúzzunk az iskolának azoktól a növendékeitől, akiket a haza veszedelme fegyverbe szólított. Huszonhatan vannak azok az ifjak, akik, mint 1895. és 1896. évi születésűek, népfelkelői fegyveres szolgálatra besoroztattak és akiknek április hó 15-én katonai szolgálatra be kell vonulniok.

1 Rajtok kívül már az általános mozgósításkor behívtak két tanítványunkat, egyet pedig október hó végén. A most bevonuló növendékek a kormány rendelkezése alapján az osztály elvégzéséről már meg is kapták bizonyítványukat és remélem, hogy a holnap összeülő érettségi osztályozó értekezlet a VIII. osztálybelieknek, eddigi előmenetelük alapján, az érettségi bizonyítványt is megadja. Akiket a haza ily nagy feladatra szólított el könyveik mellől, megérdemlik, hogy iskolai esztendejük ne maradjon befejezetlenül. A fiatalabb korosztályba tartozó tanítványaink közül is szerettek volna többen önként a harctérre menni, de a kormány ezeknek semmiféle vizsgálati vagy szolgálati kedvezményt nem biztosított. Ezt nagyon helyesen is tette. Mert bármily szép és tiszteletreméltó is az a tettrekész lelkesedés, amely ezeknek az ifjaknak a szívét eltölti: ma, amikor nem a fejedelmek hadseregei, hanem magok a népek harcolnak egymással, a haza 1 A bevonúlás később május 15-re halasztatott.