Református főgimnázium, Debrecen, 1913

7 termő tehetségeket, a nemzeti vérkeringés felfrissítő anyagát fölszívja, fölemeli a nemzet vezető intelligenciájába s általa nemzeti közműveltségünket termékenyíti meg. A debreceni öreg kollégium régi coetusaiban sok szegény ifjú agyában gyulladt ki az isteni szikra, mely e kollégium nélkül elhamvadt volna, általa pedig egyházi és polgári, nemzeti és politikai életünknek lett vezérszövétnekévé. Nagy szolgálatot tett nemzeti társadalmunknak a református iskola felvilágosult, szabadelvű nevelési irányzatával is. A liberalizmus, mely ma államok kormányzásának, nemzetek jólétének az iránytűje, édes testvére a protestantizmusnak. Egy forrásból fakad mind a kettő : a gondolat, a lelkiismeret, a vizsgálódás szabadságából. A szabadelvűség mint világnézet ott derengett már a protestantizmus bölcsője felett s ott lobogott mint vezérlő szövétnek a protestáns iskolák tanításaiban. A magyar református iskolának a liberálizmus mindig éltető levegője volt. A felekezeti elfogultság által vagy a hatalom által üldözött igazságok és jogok tanári kathedráinkon mindig szószólóra találtak, a felvilágosodottság eszméi pedig, bárhol születtek is, tantermeinkben mindig otthonra leltek. És ez a szellem növelte kollégiumainkban az egyháznak a hit martirjait, a hazának a szabadság bajnokait, a tudománynak azokat a lánglelkű apostolokat, akik méhrajként járják be a nyugati civilizáció egyetemeit, hogy szellemi kincseket gyűjtsenek kulturális életünk gazdagítására. Ez a szellem ápolta kollégiumunkban az egyszerű puritán erkölcsöket, érlelte a meggyőződés bátorságát, alakította a szilárd és hajthatatlan jellemeket, a kálvinista magyarságnak a hatalom előtt nem éppen kedves, de nemzeti szempontból megbecsülhetetlen typikus vonásait. Ez a szellem a debreceni kollégium negyedfél százados hagyománya. S miként a londoni karthausi gimnázium, midőn a múlt század második felében a világváros zajából kiköltözött, magával vitte régi épületéből azokat a köveket, melyekbe egykori tanítványainak nevei voltak bevésve és új épületébe falaztatta : úgy kell nekünk is áthoznunk e modern iskola-palotába az ősi kollégium hagyományait, hogy nevelő hatásuk által összekössük a múltat a jelennel. Mert az iskolai tradícióknak magukban is nevelő és jellemképző hatásuk van s mert református iskoláink csak addig maradnak a mieink s csak addig lesznek