Református főgimnázium, Debrecen, 1912

8 őket, minden egyesből kettőt csinált. Azóta „mindenikőnk keresi az önönmaga felét" (XVI. fej. eleje) és „ezen egészre irányuló törekvésünknek és vágyódásunknak a neve szerelem". Végűi kijelenti, hogy az emberiség akkor lenne boldog, ha mindenki a maga felére rátalálva, az ősi formához visszajuthatna : mert ez a legfőbb jó. Agathon következőleg tűzi ki beszédje tételét (XVIII. fej. eleje) : „Először azí. akarom megmondani, hogy mi módon kell nekem beszélni, csak azután beszélek. Az előttem szólók véleményem szerint, nem az istent dicsőítették, hanem boldogoknak mondották az embereket azon javakért, amiket nekik az isten adott ; hogy maga az ajándékozó voltaképen milyen, arról senki sem beszélt . Pedig akármit dicsőítünk is, egyedüli helyes eljárás kifejteni beszédünkben, hogy amiről szó van, voltaképen micsoda és mik származnak tőle. így Erosnál is először őt magát, azután adományait kell dicsőítenünk". Ezután bizonyítja, hogy Eros a legszebb, mert legifjabb, leggyöngédebb, legalkalmazkodóbb. De Eros legjobb is, mert legigazságosabb, legszerényebb, legvitézebb, legbölcsebb. Végezetül virágos szavakban Eros tetteit dicséri, aki „minden istennek és embernek dísze, legszebb és legjobb vezére" (XIX. fej. vége). Ennyi egészen rövidre fogva az öt első beszéd lényege. Ezeknek vizsgálatánál elérünk a Svmposionhoz fűződő sok kérdésnek egyik legfontosabb és már eddig is elég sokat megvitatott részletéhez. Milyen viszonyban állanak ezek a beszédek egymáshoz ? Egész sereg kísérlet történt már eddig is abban a tekintetben, hogy ezt az öt beszédet egymás mellé, vagy egymás fölé bizonyos szempontok szerint csoportosítsa. Néhányat jellemzésül megemlítek. Rückert minden beszélőt voltaképen egy korabeli szónok képviselőjének, helyettesítőjének tekint, pl. Phaidros volna Lysias, Agathon Gorgias stb. Hőmmel szerint Phaidros mythologiai alapon áll, Pausanias politikus, Eryximachos tudományos stb. Steinhart e beszédeket párosan csoportosítja : Phaidros és Pausanias ethikai, Eryximachos és Aristophanes phvsikai, Agathon és Sokrates magasabb szellemi fejtegetéseket adnak. Végre Hug ezt a páros osztályozást aesthetikailag hajtja végre, bár ő lényegileg semmiféle csoportosítást sem fogad el;