Református főgimnázium, Debrecen, 1912

9 •elismeri azonban, hogy a jelentéktelen szónokra mindig a jelentékenyebb következik.

1 Ezen szerteszét ágazó véleményeknek meg van a jogos alapjuk, ami a vizsgálódót ilyenféle csoportosítás keresésére sarkalja. A második beszélőtől kezdve mindenik előadó azzal vezeti be a maga szavait, hogy az előtte beszélőt, illetőleg beszélőket kifogásolja egy vagy más tekintetben és kijelenti, hogy ő másképen fogja mondanivalóját elibünk adni. Ezeket a bevezető gáncsoskodásokat mindenütt idéztem. Ezek pedig egészen természetesen arra a következtetésre indítják az olvasót, hogy itt a beszédek valamilyen összefüggésben, szoros kapcsolatban állanak egymással. Talán folyton tökéletesednek, minden következő az előttevalónál magasabb szinten van, mint valami lépcsőnek a fokai ? A beható kutatás azonban semmi egységes eredményre sem vezetett : ellenkezőleg jóformán minden vizsgálódó más-más végpontra jutott el. Ez nem is lesz előttünk csuda, ha egy-két szóval végiggondoljuk az öt beszéd lényegét, amint ezt többnyire szóről-szóra idéztem is. Phaidros szerint: Eros a boldogság elnyerésében legfőbb gyámolunk ; Pausainas szerint : csak az égies Eros érdemes mindnyájunk liszteletére ; Ervximaelios szerint : Eros hatalma egyetemes az egész mindenség felett ; Aristophanes szerint : Eros a legfőbb jó ; Agathon szerint : Eros legjobb és legszebb vezére mindenkinek. íme, ennyi bennök az essentia. A nyert kép nagyon tarka-barka, sehogysem egységesíthető, vagy fordítva : sokféle módon is összeilleszthető, de mindannyiszor — rosszul. És véleményem szerint ez a tény a legerősebb bizonyíték az ellen, hogy Platón ezeket a beszédeket egységes gondolat szerint fűzte volna egymáshoz, vagy sorakoztatta volna egymás fölé. A Svmposionnak egyik legkiválóbb ékessége az a stilizáló művészet, amely Platónt, mint egykori költőt, mutatja itt be nekünk. Nem tudjuk, mit bámuljunk benne jobban : a biztosságot és könnyedséget, mellyel a különböző szónokok egyéniségét előadási módjukban plastikusan jellemzi, vagy azt a philosophiai íróknál megbecsülhetetlen képességét, hogy elvont kérdéseket is teljesen világosan és érthetően tud tárgyalni ? Aki ilyen mestere a szó1 V. ö. ezen adatokra nézve Hug Bevezetésének LXII—LXV. lapjait és Dercsényi fejtegetéseiből a 130. lapot, mindkét helyen a jegyzeteket is.