Református főgimnázium, Debrecen, 1912

I. Vázlat Platón Symposionjáiiak tartalmáról. Irta és tanári beiktatása alkalmából 1913. év február hó 22. napján felolvasta dr. Bessenyei Lajos. Platón Symposionja egyike a legérdekesebb irodalmi alkotásoknak. Akár tartalmilag, akár alakilag vesszük szemügyre, egyaránt több olyan sajátosságot fogunk rajta találni, melyek a figyelmünket valósággal lebilincselik. A formája, noha a mű tulajdonképen második szájon előadott elbeszélés gyanánt

1 van megírva, mégis egy előttünk lejátszódó színdarab elevenségével és részeivel rendelkezik : bensőleg pedig a legmélyebben járó philosophiai eszmék közös társaságban jelennek meg triviális gondolatokkal. Mindezen oknál fogva egészen természetes, hogy a tudományos vizsgálódás teljes erővel vetette magát erre a munkára már eddig is és a legkülönfélébb szempontból boncolgatták tulajdonságait, igyekeztek feltárni nehezebben megközelíthető helyeit. Ez alkalommal én a felvethető sokféle kérdés közül csupán eggyel kívánok foglalkozni, de ez az egész Symposionnak egyik legfontosabb problémája. Megkísérlem vázlatos vonalakból összeróni ezen mű gondolatmenetének tervrajzát : hogyan és miképen építette fel, rakta össze legfőbb részeiben az alkotó művész az eszmék e felséges palotáját ? A nyers anyagnak kívülről látható, mindjárt szembeszökő feldolgozásai mellett sokszor fontosabbak a belső, elburkolt, finomabb egybefüggesz1 Aristodemos jelen voit az Agathon lakomáján; ő elbeszélte ezt később Apollodorosnak és most Apollodoros újra elmondja a maga barátainak (v. ö. I. fej.) 1*