Református főgimnázium, Debrecen, 1912

24 Hunvad, Szeben és Fogaras vármegye hegyesebb vidékein ez időben már tömegesebben laktak, s az Aranyos—Maros közén pedig szétszórtan. 1437 után a földesurak a kipusztított magyarság épületeibe és földjeire oláhokat telepítenek. Hunfalvy Pál szerint Fehér-, Küküllő, Torda, Ivolozs, Doboka és BelsőSzolnok megyében az oláhság ekkor kezd nagyobb tért hódítani.

1 Ekkor válik el lassan, észrevétlenül az oláhság útja a magyarságétól s egész biztosan kijelenthetjük, hogy az oláhságnak napjainkban tapasztalható éles álláspontja ez 1437. évi parasztlázadás legfőbb következménye.

2 Az erdélyi lázadás nem javított a jobbágyság sorsán. A Zsigmond halálát követő gyakori király választások s a mindegyre megismétlődő töröktámadások idején pedig, mikor a legnagyobb szükség lett volna a belső egyetértésre és nyugalomra, mikor a hatalmas oligarchák rossz ösztöneit semmi fék nem zabolázta : elnyomatásuk veszedelme napról-napra nőtt s csak nyomor, inség és éhezés várt rájuk. A nagyhatalmú főrendek ezután még kevésbé engedelmeskedtek a törvénynek s majd mikor Hunyadit kormányzóvá választották : hatalmát korlátozni igyekeztek s nem adtak annyi erőt rendelkezésére, mennyivel Szent István utódainak helyét méltóképen betölthette volna. Törekvésük nem annyira az ország belső békéjének biztosítása, mint inkább a kormányzás megszerzése, hatalmuk növelése és kötelességük apasztása volt. S midőn féktelenkedésök a szertelenségbe csapongott, maga Hunyadi figyelmeztette őket, „hogy a magyar nemzet nem egy-két rendből, hanem lakóinak összeségéből áll".

3 Hunyadi, mint kormányzó, megerősítette ugyan Zsigmond jobbágy védő törvényeit, de — mért a köznemesség se támogatta kellő eréllyel — azt nem akadályozhatta meg, hogy a parancsait köteles tisztelettel nem fogadó hatalmasok pusztúlással járó terhekkel ne sanyargassák a szegénységet, habár nem egy hatalmaskodó! a törvény szigorával kényszeri lett enyhébb bánásmódra. De hiszen a gyengékkel szemben hogy is tanúsítottak volna önmérsékletet azok a főurak, kik vonakodtak tisztelegni a fiatal Lászlónál, míg nem királyuk ? Bizony a jobbágyság való1 Hunfalvy P.: i. müve 256. 1. 2 Gombos - i. m. 133. 1. 8 Acsádi: A magyar jobb. tört. 157. 1.