Református főgimnázium, Debrecen, 1912

17 élettel semmi közösségük. Alkibiades azonban megmutatja nekik, hogy igenis van. Vizsgálják csak meg Sokratest, aki maga a megtestesített Eros. Sokrates megveti a testi szépséget, akár egyes emberről, akár többről legyen szó : Alkibiades perverz hajlandósága Sokratessel szemben kudarcot vall és hiába időzik mindig szép ifjak között, az rá semmi érzéki hatással sincs. Alkibiades nyiltan hirdeti, „hogy ha valaki szép, azt semmibe sem veszi, hanem annyira megveti, amennyire azt senki sem hinné" (XXIII. fejezet). Viszont a lelkeknek szeretése hogyne volna neki tulajdonsága, aki minden idejét tanítással tölti ? És ezen foglalkozásában a vezető eszme, melytől soha el nem tér, a xcdov.aqa&ía., ami nem más, mint a szép és jó tetteknek mívelése, a szép és jó erkölcsnek állandó gyakorlása. Úgy, hogy méltán mondhatta Alkibiades a maga lelkesültségében Sokratesről : „Nem tudom, hogy komoly megnyilatkozásában látta-e már valaki az ő belső kincseit, én már egyszer láttam és azok nekem annyira istenieknek, aranyosaknak, gyönyörűeknek és csudálatosaknak tetszettek, hogy azóta én mindazt, amit Sokrates parancsol, tüstént végrehaj tandónak tartom". Ez a néhány adat eléggé igazolja azt a felfogást, amely Alkibiades beszédjében Sokrates elméleti fejtegetéseinek gyakorlatias példazatát találja meg. Igen, Sokrates, a nagy bölcs, az öreg tanító, nem más, mint az égből alászállott Eros, a szeretet ideájának anyaggal megteljesített létezője. És ezen a ponton, vagyis a műnek zenitjén, van a Platón Symposionjának örökös paedagogiai becse is. Mert Sokrates és Alkibiades, mint az ideális tanító és ideális tanítvány prototypusai jelennek meg előttünk. Amaz foglalkozásának tökéletességével kinő ugyan minden közönséges emberi mérték közül és nagyságában utolérhetetlenné válik, de egész lényének lényegével minden időre megmutatta az ösvényt, melyen utódainak, a tanítóknak, a tanítással foglalkozóknak járniok kell : s ez a szeretet útja. Sokrates a testet öltött Eros, tanítása Eros kultiválása, ami az ő lelkében azonos mindig és mindenütt a szépnek és jónak gyakorlásával. Olyan példa ez nekünk, törpe és gyarló epigonoknak, amely bennünket célunk munkálásában és elérésére szüntelenül és nemes hevűléssel késztethet. Vajha minden tanító ilyen lenne ! De nem kevésbé fontos az Alkibiadesről rajzolt kép sem. Ez a nagy politikus, aki Főgimn. értesítő. 2