Református főgimnázium, Debrecen, 1912

18 államának egyformán tudótl lenni áldása és átka, ki élővel és élettelennel zabolátlanul játszott, a maga tanítójához csendes megalázkodással, rajongó tisztelettel járul. Nemcsak jó tanuló, aki mesterének ajakáról minden szót áhítattal les és megértéssel őriz meg, hanem hálás tanítvány is, aki a tanítói munkásság értékelésében felülmúlhatatlan szeretetével elölj ár. Ez a hálás érzelem a lelkében akkorára nő, hogy mestere jelenlétében nem tud, de nem is akar senki mást dicsérni, csak az ő öreg tanítóját. Vajha minden tanítvány ilyen lenne ! Ekként a Platón Symposionja a tanítás munkájának két átellenes tényezőjét: a tanítót és tanítványt, szoros egységben, gyönyörű harmóniában érzékelteti, úgy hogy alapeszméjében minden iskolának, minden egyes tanteremnek, minden kathedrának és padnak, törvényt adó códexe, sikert biztosító kalauza, hírt és nevet szerző ékessége lehet. Es kívánatos, hogy legyen is ! A szakirodalomból felemlítem a következőkel: Arnold Hug: Platons Symposion. II. Auftage. Leipzig. 1884. A szövegre nézve kizárólag ezt a munkát használtam, de igen sokat köszönhetek terjedelmes és értékes bevezetésének is. Dr. Dercsényi Móricz: Platón Symposionja és Phaidrosa, Filozófiai írók tára XXII. kötet. Különösen a Symposionhoz írott epilógusát forgattam. Hunfalvy Pál • Plátóni Vendégség. Új Magyar Muzeum 1852, évf. 323—352. lap. Csak a XVII. fejezettől kezdve adja a Symposion puszta, elavult fordítását. Fr. Schleiermacher: Platon's Gastmahl oder die Liebe. Universal Bibliothek. 927. Nr.