Református főgimnázium, Debrecen, 1911

12 mely a földet, az egyént s gondolatot szabaddá tette, nem a szerint mérték ki, hogy a kivívásáért folytatott harcban kimennyi részt jegyzeit elő magának, hanem a törvényeket sugalmazó eszméknek megfelelően annak áldásaiban az akkori társadalmi berendezkedések minden tényezőjét részesítették. De akkor „vonat alig járt, gyárkémény nem füstölgött még Magyarországon. Az általános katonáskodás elvén fölépülő néphadsereg éppen olyan ismeretlen intézmény volt még, mint az iskola-kötelezettségnek akár csak törvényben való kimondásais. Egy néhány alig pár ezer példányban nyomatott napilap jelent meg Pesten és az újságolvasás a vagyonos és művelt osztályok tagjai kis részének volt kiváltsága vagy fényűzése. Az országban még mindenfelé többnyire faekékkel szántottak, a falu népe a saját munkájának terményeivel elégítette ki minden szükségletét. Élelmét maga termelte, de a mi ruha, lábbeli, szerszám szükséglete volt is, azt is a falu kézműveseinek, vagy az otthon-munkának a segítségével födözte. Millió számra éltek olyan emberek az országban, akik soha falujok határán túl nem jártak és távoli országoknak vagy világrészeknek létezéséről tudomásuk sem volt". Külső viszonyaiban tehát egy egészen megváltozott világra hagyták örökségül apáink az 1848-ban kivívott nagy eredményeket. Elődeinktől e törvényekben letett kincsekkel örökség gyanánt kaptuk azonban azt a kötelességet is, hogy a törvényeknek ebben a szellemben, a közélet minden vonatkozásában, az intézmények minden részletében érvényt szerezzünk. Annyival is inkább, mert — a történelem minden lapjának tanúsága szerint — hiába való a jogi formulák és társadalmi keretek megváltoztatása, ha a gazdasági erők és tényezők eloszlásának aránytalansága megmarad, vagy az új keretek közt ismét aránytalanul oszlik el, mert akkor az új, fejlettebb keretek is gyorsan bukásba sodortatnak. Hiába volt a jogegyenlőség kivívása, a gazdasági erők aránytalan eloszlása Athénben Peisistratos tyrannisára, Rómában Augustus principatusára, Franciaországban Napóleon császárságára, szóval katonai diktatúrára vezetett. A társadalmi élet az embertől független törvények szerint igazodik és a fejlődés kérlelhetetlenül bekövetkezik, aminthogy azt sem Solon bölcsesége, sem Sulla véres regenerációja, sem Rousseaunak mindhárom forradalom alkalmával hangoztatott evangéliuma nem tudták megakadályozni.