Református főgimnázium, Debrecen, 1911
13 Akik ez alkalommal én tőlem nagy ékességű, lelkesítő beszédet vártak és nem kaptak, azoknak azt jegyzem meg, hogy minden társadalmi jelenségnek helyes megismerésére nem a Michelet vagy Lamartine-féle glórifikálás, hanem a Taine-féle analízis vezet. Tanításukban megegyezhetnek ugyan, de a glórifikálás mintegy öntudatlanul sejt, az analízis pedig tudományosan bizonyít. Már az őskeleti népek sejtették, hogy minden életnek forrása, végső tényezője a Nap. Sejtésük vallásos érzelemmé magasztosult, a Napot, amely „imádat tárgya, mielőtt az ember át tudja törni alkotása titkát", Istenség gyanánt tisztelték. A mai kor tudományos vizsgálata megállapította a Nap alkotó elemeit, kimutatja, hogy a kőszénben a Nap melege van elraktározva s minden mozgás és élet a Nap melegének átalakulása. Vájjon ennek megismerése csökkenti a Nap jelentőségét s a mai kor természettudomyányi alapon gondolkodó embere kevesebb tisztelettel tekint a Napra ? És ha majd a magyar történelem más jelensége az analitikai eljárás világánál kedvezőtlenebb képet eredményez, mint március 15., vájjon ennek a beismerése gyöngíti a honfiúi érzelmet, a hazaszeretetet ? Sőt erősíti és öntudatosabbá teszi. A tudomány pl. kimutatta, hogy a Sirius nagyobb és fényesebb csillag, mint a mi Napunk, de a mi Földünket a Nap világítja meg, ami búzánkat a Nap érleli meg, a mi virágainka Nap melegére nyílnak ki.