Református főgimnázium, Debrecen, 1909

Politikai pályájának végén, 1848-ban az uralkodóhoz és kortársaihoz való viszonyát ő maga a következőképen jellemzi: „Politikai pályámra visszatekintve — úgymond. — nyugodt kebellel mondhatom : soha más szempont nem vezérelt, mint nemzetünk üdve, hazánk java. Népszerűséget, mellyel soha nem kacérkodtam, és felső kegyelmet, melyért soha nem bókoltam és melyért soha egy hizelgő szó sem hangzott ajkaimról, mindig csak eszköz és módnak tekintém az érintett egyedüli főszemponthoz való közelítésre. S valóban aki népszerűséget vagy felső kegyelmet, mint célt tekint s nem a haza. nem a nemzet azon vezéreszme, mely melegíti keblét s feszíti minden tehetségét: az bármily tisztalelkű és emberséges ember legyen is egyébiránt, valódi és teljes ereje szerinti hasznot sohasem áraszthat nemzetünkre, hazánkra . . . Nekem, — mondja tovább, — mindkettőben volt némi részem és így tapasztalásból szólhatok. Tizenöt, húsz évvel ezelőtt, mikor még meglehetősen állék népszerűségben, leginkább ez okból nem volt nagy hatásom ott, ahol meg nem törött erőben tán némi jó szolgálatot tehettem volna, midőn ma viszont azon okból, mert a felsőbbek bizalmát kezdem nyerni, megint ide lent nem állok sokak előtt legjobb szagban, mintha tudja Isten mi nagy vétket követtem volna el ... " E szavak annál inkább figyelemre méltók, mert a XIX. században élő nagyjaink sorában azok közé tartozott, akik önmagukat illetőleg nagyon szófukarok voltak. Tetteinek a főrugója épen olyan tisztán áll előttünk, mint életének a külső folyása. Annál gondosabb vizsgálódást igényel, míg •— többnyire rhapszodikusan írt müvei alapján — működésének egész tervét utánagondoljuk s rendkívül sokoldalú tevékenységének egyes jelenségeit azzal a nagy vezető gondolattal, amely minden tettében megnyilvánult, összekapcsolhatjuk. Eletének ismeretes külső eseményeit elhagyva, a müveiből és alkotásaiból elvonható tervet próbálom összefoglalóan megismertetni, és azt a harcmodort, melyet polémiáiban alkalmazott, röviden jellemezni. Kétségtelen dolog, hogy hazánk gazdasági elmaradottsága mellett a nemzeti szétdaraboliság ragadta meg első sorban Széchenyi lelkét. A rendi és felekezeti érdekek szerint való elkiilönzöttséget. a közigazgatásilag mutatkozó széttaglaltságot, az 52 piciny királyságot több alkalommal és nyomatékosan hangsúlyozza a