Református főgimnázium, Debrecen, 1908

17 két ellentett irányú körmozgás eredőjének tekinthető; az ellipszises mozgással egyirányú nagyobbik körpálya átmérője egyenlő az ellipszis féltengelyeinek az összegével; az ellenkező irányú kisebbik körpálya átmérője pedig egyenlő az ellipszis féltengelyeinek a különbségével. E tétel az ellipszis egyenletéből könnyen levezethető. Ha a mágneses erővonalak a rezgési síkra merőlegesek, akkor a mágneses mező az egyik körmozgást gyorsítja, a másikat meg lassítja. tA periódusaik ezáltal különbözők lesznek s így egy színes vonal helyett kettő lesz látható.* * A Zeeman-féle jelenség segítségével meghatározható az 1 • viszony is. Tekintsük az elektron pályáját köralakúnak, melynek sugara r. Ha v

e az elektron sebessége ós t

0 a keringési ideje, akkor v

0 t

a = 2 z r. Ha egységnyi sugárnál a középre tartó erö p

0, akkor r sugarú körben ezen erő p„ r. Ha az elektron tömege m, akkor p„ í

0

3 = 4 tS m. Az elektron H erősségű mágneses mezőbe kerülvén a p

0 r erőhöz még hozzájárul a H e v mágneses erö. Az e az elektron töltése, v az új sebessége s t az új keringési idő. Az elektronra ható erő ez esetben : p, r + H e v = p„ r + 2 x r H e J

tAz előbbi Po = 4 m egyenletnek megfelelően áll a következő egyenlet is : (p. + 2 r. H e ±)t>= 4 m. E két egyenletből p„ kiküszöbölése útán kapjuk, hogy II e t t a » ^ t 2 z m t+t

0 de >,

0 = Vt

0 s X = Vt s mivel ), s X„ csak kevéssé különböznek egymástól, egyenletünk a következőképpen is írható: . _ H e X

0 2 Ao A ~ 4k W V. A >

l

o és X eredeti és az eltolódott színes vonalnak megfelelő hullámhosszúságok, V pedig a fény sebessége. Ezen egyenletben tehát csak e és m ismeretlenek s így az elektron töltésének a tömegéhez való viszonyát a következő egyenlet szolgáltatja: e ^y, - = Ez az érték a katód-sugaraknál rendes elektron-sebesség mellett kapott értékkel megegyezik, ami Lorentz elméletét fényesen igazolja. Főgimn. értesítő 2