Református főgimnázium, Debrecen, 1907

ban valamelyes nyugdíjat rendelt a már elöregedett s a sok huzavona miatt nyomorúságba sülyedt, beteges Sinavnak. A hosszú pörösködés aláásta egészségét, anyagiakban is a a romlás szélére juttatta, mindez azonban nem tudta igába törni hajolni nem tudó kemény jellemét, küzdött mindaddig, míg igazát, legalább részben, ki nem vívta. Lehetetlen megindultság nélkül olvasni jegyzeteit, melyekben ügyébe vetett erős bizalma sokszor a naivságig menő megjegyzéseket tétet vele. Minden újabb hír, melyet pöre kimenetelére hasznosnak ítél, felvillanyozza, a hatalmasoktól elejtett egy-egy biztató szó, mely kerülő úton. gyakran öt-hat közvetítőn át kiszínezve jut fülébe, örömujjongásra fakasztja. Nagyon jellemző pl. 1801 dec. 6-ról keltezett naptári jegyzete: „Három örömhír: 1. A success. perben Atzél István ítélőmester megígéri, hogy egy hét alatt referál benne. 2. Almási Pál ő Excja mondja: No Sinay Uram ! Itt a Consiliumon is decidálva vagyon a Processus, rem habét obtentam, Deus ipsi benedicat. 3. Generális Beleznai Miklósné küld 25 forintos bankót dr. Szombati József útján". Ez az utolsó „örömhír" veti a legszomorúbb világot Sinay öreg napjaira. A szerencsétlen, sorsüldözte tudós ember charitativum subsidiumokra szőrült, hogy pőrét tovább folytathassa. Volt párthívei, kegyes jóltevők irgalmát kellett fölhasználni, hogy igazaiért tovább küzdhessen. Akadt köztük olyan is, akinek volt szíve hozzá, hogy subsidiuma fejében tréfát űzzön a szerencsétlen, örökösen pőréit szorgalmazó öreg tudóssal. Hány keserű könnycsepp csordúlhatott alá gondoktól barázdált arcán az ily megalázásokra, holott úgy érezte, hogy neki jog szerint a püspöki székben kellene ülnie. Az öreg Toldi alakja jut eszünkbe, ki szétüt a csúfolkodó apródok között, hogy megbosszúlja. az ősz fején esett csúfságot. Sinay nem üthetett szét köztük, mert hiszen kegyükre szorult. Türt, hallgatott és tovább cipelte keresztjét. A helytartó tanács végső döntése után valamennyire nyugodtabb lett az élete, de azért utolsó éveit sem élhette teljes nyugalomban. A népes családjáról való gondoskodás nem hagyta nyugton. Nagyon sivár képet adna annak elösorolása, mi minden baj és szomorúság gvötörte utolsó éveiben. Legyen elég jellemzésül Kazin-