Református főgimnázium, Debrecen, 1907

23 czynak az a pár sora, melyet Rumyhoz intézett levelében írt Sinaynál tstt látogatásáról: „Ich habe in Debreczin wenige Stunden mich aufgehalten, und sah ausser den altén Sinay von Debreczins Gelehrten niemand. Dieser lebt noch, und immer in der áussersten Dürftigkeit. Sein Weib verzehrt das wenige, was er noch hat, durch den Trunk ; einer seiner Söhne ist catholisch worden und ist Consistorial Fiscal in Kaschau; die zwei anderen leben zu Derecske, und sind áusserst verdorbene Menschen. Er selbst vivit siliquis et pane secundo".

1 Hetvennyolc éves korában ily helyzetben érte 1808 jun. 27-én a halál, kiszabadítva roncsolt, megtört testéből hajthatatlan, dacos lelkét. * * * Sinay életpályája valóságos tragédia. Ez az élet elejétől végig egy eszmének, egy elvnek volt szentelve, annak az elvnek, hogy a prot. egyházkormányzatban egyedül az egyháziak vezetése és uralma jogosult. Hogy ezt az elvét diadalra juttassa, küzdött egy hosszú életen át. Áldozott érte nyugalmat, munkás éveket, tűrt érte üldözést, kicsúfolást, kockára tette érte hivatalát, egészségét, feláldozott érte mindent. Egy fanatikus rajongásával csüngött ezen az eszmén. Pedig ezt az eszmét föltámasztani többé nem lehetett. Nem, még oly mély tudománynyal s oly mindent lebíró kitartással sem, mint volt a Sinayé. És ez volt az ö nagy tragikuma. A kizárólagos papi vezetés az egyházkormányzatban a protestáns egyházaknak egy korábbi, túlhaladott fejlődési foka volt. Ezt a fejlődést megakasztani, sőt egy előbbeni fokra visszasülyeszteni emberi erőt meghaladó feladat volt. A korszellem, II. József és II. Lipót felvilágosodott kora meg éppen ellene munkált, ezzel a korszellemmel kellett Sinaynak megküzdenie. Hogy elbukott, a magánember szempontjából sajnálni való lehetett, de nem az egyetemes fejlődés szempontjából. Sinayt tehát voltaképen nem Domokos és a világi urak hatalmaskodása buktatta el, hanem igenis a haladó idő kereke tiporta maga alá. Az elv, melyért küzdött, sokak előtt nagyon ellenszenves volt. Az elv benne mintegy megtestesült, az ellenszenv tehát reá szállott. l Váczy : Kaz. Lev. V. 198. 1.