Református főgimnázium, Debrecen, 1906

31 Ami a köznépi elnevezéseket illeti, a néptől át kell venni a jót, de egyebekben fenn kell tartam az elnevezés jogát a hozzáértőknek. „Jó értekezni a Köznéptől; és ezt én is megtselekedtem : de nem hogy ők bennünket orrunknál fogva hordozzanak, hanem hogy mi a tőlök hallottakat okos ítéletre vegyük s megvizsgáljuk". (44. 1.) Végül ábécé rendbe szedve egybeállítja mindazon növényneveket, melyeket részben a régibb fűvészkönyvekből, részben a köznéptől egybeszedett s jóknak ítélt, egyszersmind fölkéri mindazokat, akik valami jó elnevezést tudnak, jegyzéke pótlásául küldjék el hozzá vagy a kiadóhoz, a magyar fii vész tudománynak tesznek vele szolgálatot. Közli azt a 14 forrásmunkát is, melyeket a jegyzék összeállításánál fölhasznált. Ritka könyv tett oly jó szolgálatot a magyar tudománynak, mint Földi e munkája. Ami a szaktudományi részét illeti, kétségtelen, hogy nem önálló, teljesen Linné hatása alalt áll. De hiszen a Systema Vegetabüium akkoriban uralkodott az egész európai szakirodalmon. Föltétlen tekintélye alól hogy vonhatta volna ki magát éppen Földi ? Az ő nagy érdeme, hogy ezt az akkori tudomány által leghelyesebbnek ítélt rendszert nálunk is meg akarta honosítani és még nagyobb, hogy oly elveket jelölt ki, melyekkel, igazodva a magyar nyelv természetéhez, e meghonosítás nyelvünk legcsekélyebb kárával történhetik. Józan, nagyobbára a mai kor elismerését is kiérdemlő elvek ezek. Mennyi nyakatekert szótól, mily halvaszületett nomenklatúrától szabadult volna meg nyelvünk, ha Bugáték is azon a nyomon indultak volna, amit Földi annak idején oly helyes érzékkel kijelölt! Felötlőnek csak azt az egyet találhatjuk, mily idegenkedéssel viselkedik Földi a népies elnevezések nagy részével szemben. Eljárását azonban még így is nagyon liberálisnak kell tekintenünk kora felfogásához képest, melynek minden, ami népi, parasztos és bundaszagú volt s mely Csokonait is megrótta a pillangó szóért, holott annak irodalmilag egyedül jogos neve: lepel Nagy szerencséjük volt Diószegiéknek, hogy kutatásaikban s munkájuk megírásában ilyen megbízható kalauzok volt. Az bizonyos, hogy nélküle sem keveredtek volna a nyelvújítás túlzásaiba, ettől megőrizte volna józan magyar nyelvérzékük, de eljárásuk nem