Református főgimnázium, Debrecen, 1906

11 januáriusában tagjai sorába választotta, kifejezvén ezzel elismerését a magyar természettudós iránt.

1 1803-ban odahagyja böszörményi híveit, kik nagy szeretettel csüggöttek szépszavú, tudós pásztorukon, hogy magasabbra lépve, oly helyen érvényesítse szép tehetségeit, oly szószékből hirdesse az igét, mely dicső múltjával szárnyat ad a tehetségnek, tekintélyével súlyt az elröppenő szónak. Ez év márciusában lesz debreceni pappá. Méltó is volt a tiszántúli vidék e legjelentősebb szószékére. Mint természettudós és mint szónok egyaránt kimagaslott kortársai közül. A hagyomány szerint korában egyike volt a legnagyobb rögtönzőknek,

2 ki beszédeinek csupán vázlatat készítette el, egyébként a pillanat ihletére bízta magát. A szószéken, beszéd közben támadtak legszebb gondolatai, legtalálóbb ötletei. A közvetlenség tette szónoklatait szinte lenyűgöző hatásúvá. Jeles lelki tulajdonai gyorsan vitték előre a papi pályán. Még mint böszörményi pap lett tractualis assessorrá 1795-ben, 1806-ban tractualis nótárius, 1809-ben esperes, végre 1809 április 22-én generális nótárius, vagyis egyházkerületi főjegyző. Ez már oly magas egyházi tisztség, mely után a püspöki szék következik. Bizonyára elérte volna ezt is, képessége megvolt hozzá, hanem a mindeneknél nagyobb úr, a halál útját állta. Az egyháznál nagy tekintélyben állott. Esperesnek pl. 46 szavazattal választották meg 1 ellenében, ami a közbizalom nem csekély jele volt. Mint természettudósnak, hírneve szintén egyre öregbedett. Most, hogy egy városba került sógorával, a mindennapi erintkezés Fazekassal, a kollégium tudós tanáraival, Debrecen többi tudománykedvelő férfiaival (Kis Imre, Domokos Lajos, Böszörményi Pál stb.), tudományos munkálkodására is serkentő hatással volt. Kazinczyval is levelezésbe lépett, sőt egy pataki consistorialis gyűlésen 1807 júliusában személyesen is megismerkedett a magyar irodalmi élet akkor már elismert vezérével, ki róla mindenkor, halála után is, az őszinte megbecsülés hangján emlékezett meg. Nem volt része sem az arkádiai pörben, sem a nyelvújítási harcokban s így Kazinczynak nem volt oka neheztelni rá. Levél1 Az oklevél Kovács Ferencné Karap Emma úrnő (Diószegi unokája) adományából a debreceni Tőiskola tulajdonában. 2Mitrovics Gy. i. m.