Református főgimnázium, Debrecen, 1906

12 váltásukból nyilvánvaló, mily sokra becsülte Diószegi szaktudását és magasröptű szellemét. Pedig Kazinczy a debreceniekről nem volt valami nagy véleménnyel, söt általánosító lekicsinylése velők szemben egész az elfogultságig ment. Magának Diószeginek pl. ezt írja egyik levelében (1807 okt. 21.): „Nehezen s rosszul megyen ott a dolog, ahol a tudományos tárgyakat olly fejek igazgatják, mint azok a fők, amellyeknek a Debreczeni Tek. Tanácsban és a Consistóriumban szavok vagyon, hol a jó csak azért is talál ellenzést, mert azt eggy bizonyos fél akarja — s olly fők, amellyek szégyellik megvallani, hogy azt, amit nem tanultak, nem tudják". A professzorok közül a nagytehetségű, tragikus véget ért Sinay Miklóssal benső baráti viszonyban állott. Olt volt halálos ágyánál, haldokló barátja öt kérte föl, hogy halála után elbúcsúztassa. Debreceni papsága tette lehetővé élete főművének, a Füvészkönyvnek elkészítését is. Mióta Göttingából haza jött, folyton foglalkozott kedves tudományával, a fűvészettel, de míg. Debrecenbe nem jött, nem gondolt rá, hogy tudását egyetlen nagy munkában összesítse; adatunk legalább nincs rá. Fazekassal együttesen juthattak arra a gondolatra, hogy hazájukat egy tudományos fűvészkönyvvel ajándékozzák meg. A könyv megjelenése méltó föltűnést keltett a tudós világban. A debreceni főiskola sietett elismerését kifejezni a tudós pap iránt és megfelelő tanszék hiányában pár hónappal a Füvészkönyv megjelenése után felajánlotta Diószeginek az egyik theologiai tanszéket. Diószegi megköszönte a szép kitüntetést, de nem fogadta el. Köszönő levele méltó tanújele fenkölt gondolkodásának, megérdemli, hogy egész terjedelmében közöljük :

x „Tekintetes Nemes és Nemzetes Curatoratus! Kiváltképen való Jó Uraim! A Vener. Superintendentiale Consistoriumtól a Theologica Cathedrára lett választásomat és a Tekintetes Curatoratustól ugyan arra való meghívattatásomat alázatos köszönettel és tisztelettel vettem. A Gyűlés utánn való napon mindjárt tudtomra esvénn a választás, volt időm reá, hogy minden meggondolni valókat meggondol1A debr. egyház leréltárában 27. sz. a. Eddigelé nem ismert adaléka Diószegi életének.