Református főgimnázium, Debrecen, 1902

8 bad ország

1, mely semmi más országnak, vagy népnek alávetve nincs". Az abszolút központosító hatalom tehát Magyarországon célt nem ért, de azért ezután sem hagy fel az ország önállóságának lenyügözésére szőtt terveivel. Hazánknak a törvényben biztosított függetlensége mégis elhalványul a 18-ik század végén. Magunk is, mások is okai a bajnak. Részint az európai világesemények, részint ezekkel kapcsolatban az idegen kormány gátló ós elnyomó intézkedései, részint magának a nemzetnek, főleg a nemességnek önmegfeledkezése s a reformoktól való irtózása, oda vitték a dolgot, hogy a mult század elején legjobbjaink kétségbeesve a nemzet jövője felett, reménytelenül szálltak sirjokba s az ország felett tényleg az idegen kormány ülte orgiáit s úgy látszott, hogy a magyar nemzet elaludt örökre. üe más volt a sors könyvébe irva. A mint egyfelől elmaradottságunk már majdnem vesztünket okozta, úgy másfelől a nagy idők szellemének megértése s tettekkel való követése megmentett bennünket. A francia forradalomnak szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető eszméi nálunk is felfrissítették a középkor feudális, bűzhödt levegőjét s talpra állították félholtan vergődő társadalmunkat, nemzetünket. Írók, költők, államférfiak lépnek sorompóba s a megfélemlítés s a börtön ezer veszélyeivel szemben rendíthetlenül hirdetik Írásban és szóban a nemzeti élet kifejtését célzó szabadelvű reformeszméket s a „nemzeti lélek tüzes ébresztőinek" sikerül felverni az elalélt nemzetet lethargiájából. A korszerű reformoktól megifjuló, magyar nemzeti állam eszméje a mult század húszas éveitől újra harczra kél az abszolút Ausztriával. Ott a zsarnokság s a népek millióitól elítélt régi rend, itt a szabadság s a nyomában fakadó modern intézmények; ott a sötét mult görcsösen ragaszkodva a jogtalan hatalom fegyvereihez, itt a tör-