Református főgimnázium, Debrecen, 1902

9 vény és jog a 19-ik század eszméihez alkalmazva. Harcol a két eszme a közéletben s országgyűléseken jó 25 éven át s ez nj reform eszmék a nép szivébe bocsátván gyökereiket, egyre erősödnek; az erőszakos mult a hatalom birtokában is folyton gyöngül, míg végre a 4<S-iki forradalom szele egészen elsöpri s 1848 március 15-én s április 11-én megszületik a szabad alkotmányos Magyarország: Kegyeletlenség, hálátlanság volna az utódok részéről elfeledni az eszmék magvainak hintésében, a reformok előkészítésében részt vett nagyjaink érdemeit. Kétségtelen, hogy sokan voltak ők a nagyok, a jelesek, a feledhetlenek, kik egyik politikusunk szavaival élve, — az uj honalkotás e művét végezték, sokan Ivossuthal, sokan ő ellene, de ugyanazon céllal. Ámde az is igazság, hogy a gondviselés, a mint minden időnek és minden nemzetnek elküldi a maga prófétáját, kit most Mózesnek, majd Krisztusnak, Hannibálnak, vagy Xapoleonnak neveznek: úgy kiválasztá népünk millióinak nagyjai közül is azt, ki az idők szózatát legjobban megérté s a szerint cselekedni is tudott. Nálunk Kossuth Lajosnak hívták ezt a vezérlő szellemet, a ki az események színvonalára felemelkedve, izzó szenvedélyével, rettenthetlen erkölcsi bátorságával, hatalmas tudásával s az emberi sziveket megejtő roppant hatalmával kivívta, hogy a nemzet aspirációi, a megvitatott reformok törvénybe igtattattak. Ellenfelei hirdetik, hogy hevület és lelkesedés nélkül nem lehetett volna megvalósítani 1848-at. A nagy hevületre és a nagy tettekre, pedig Kossuth lánglelke ragadta a nemzetet. Övé a dicsőség első sorban, hogy összeomlott a középkori vár, hogy felbomlott a kasztrendszer, hogy egységessé forrt a nemzet s hogy van parlamentális magyar állam. A szerény, egyszerű nemesi szülők gyermeke a munka izzadtságában nevelve és neve-