Református főgimnázium, Debrecen, 1902

7 nemesség hatalma mindenütt megtörik. A hol a központi hatalom a népek vallásos meggyőződésén hajótörést szenved, Rómával fog kezet s a hitegység elvével minden úton-módon terjeszti a katholicismust, a megfélemlítés minden eszközével üldözve, irtva a protestantizmust és az erőszak nyomában megalakul az abszolút egységes Ausztria oly óriási birtokkal, mely a 18-ik század elején első és legnagyobb volt Európában. Az idegen központosító hatalom célul tűzi ki magának Magyarországnak a Gesammtreichba való beolvasztását is. Erre a török kiveretése után mégis jön a kedvező alkalom s I. Lipót alatt 1688 körül Magyarország újjászervezésének jelszava alatt Bécsből megindul a mozgalom hazánk nemzeti és felekezeti különállásának megszüntetésére. Ettől fogva Bécsben hódított tartománynak tekintették Magyarországot, mely a fegyver jogán kormányozható. Köz- és magánjoga egyaránt lábbal tiporva; német zsoldosok tartják megszállva az országot s a rémuralom eszközeit is működésbe hozzák, csakhogy nemzeti egyéniségünket megsemmisítsék. De mennél erősebb az abszolutizmus erőszaka, annál hevesebben és kitartóbban küzd a nemesi nemzet jogaiért: összeesküszik, fölkel, szövetkezik törökkel, franciával, pusztul, vész... ... de nem enged, jól tudván, hogy a nemesség jogainak bukásával abban az időben a magyarnemzet bukott volna el. Az osztrák abszolutizmussal szemben e küzdelmek alatt támad az alkotmányos magyar állam eszméje, melyen — hála a gondviselésnek — az idegen abszolút uralom mindez ideig nem arathatott teljes diadalt. Ellenkezőleg ennek az eszmének a diadala nyilatkozik meg a Sanctió Pragmatikába, mely törvényileg szabályozza Magyarország viszonyát Ausztriához és az uralkodó családhoz. Még határozottabban körvonalozza Magyarország állását és 1790. X. törvénycikk, mely szerint „Magyarország független, sza-