Református főgimnázium, Debrecen, 1902

6 vérhez, apát fiúhoz, nemzetet királyához kötő szeretet láncait." Ez volt a kamarilla, vagy a mi egyre megy, a bécsi reakció. Ez volt a bajok okozója, ez szította föl szüntelen a háború iiszkét, hazánk e miatt nem élvezhette a béke áldásait, örökösen védekeznie kellett, hogy martalékul ne essék az abszolutizmusnak. Szülte pedig ezt égy eszme, az „ absolut, ein Oesterreich" a korlátlan, egységes Ausztria eszméje. Régesrég keletkezett — így tanítja a történelem még a 17-ik század derekán, mikor a harmincéves és egyéb háborúk megtörték a Habsburgok világhatalmát s pozdorjává zúzták a római császárságot. Tönkremenvén a hatalom fundamentuma: a középkori Németország, a családnak, ha nem akart kivetkőzni fényességéből, új birodalmi alapot kellett teremtenie. Ezt az új alapot a nagyobbára szerencsés házasság útján szerzett keleti birtokokban keresték, melyekkel eddig keveset törődtek s melyek földrajzi fekvés, vallás, nyelv s törvény szerint különbözvén, csupán az uralkodó közösségének laza kötelékével voltak fűzve a többijnyugoti birtokokhoz. E tarkabarka államcsoportból egy új öszbirodalmat teremteni, a családot az elveszett nyugatért ekként kárpótolni: életkérdés volta Habsburg-házra nézve. E törekvésben a szükségen kivül Ausztriának segítségére jött a kor uralkodó eszméje: a feltétlen egység az államéletben, a központosított állam, melyre a példát az akkoriban vezérszerepet vitt Franciaországban Ri,phelieu, Mazzini és XIV. Lajos szolgáltatták. Ok mutatták meg, miképen kell különféle tartománycsoportból egy törvényű, egy vallású, abszolút uralmat teremteni, mely a Habsburgok hatalmát is meg tudta törni. A mindent elnyelő államegységnek elvét Ausztria is törekedett következetesen s tervszerűen alalmazni a fenhatósága alatt álló összes államokban. Csehország, Morva-, Szilézia csakhamar elvesztik önállóságukat, osztrák tartományokká lesznek, a