Református főgimnázium, Debrecen, 1902

I. ÜNNEPI BESZÉD IRTA ÉS ELŐADTA A DEBRECENI E V. R E F. FŐISKOLA ORATÓRIUMÁBAN KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSE 100-IK ÉVFORDULÓJÁRA 1902. SZEPTEMBER 17-ÉN TARTOTT ISKOLAI EMLÉKÜNNEPEN SINKA SÁNDOR, igazgató. Mólyen tisztelt ünneplő közönség! Nemes tanuló ifjúság! Százados évforduló ünneplésére gyűltünk itt össze. Minden magyar, sőt minden szabad nemzet (la kegyelettel gondol ma a zemplénmegyei monoki hajlékra, hol 1802-ben, a népszabadságokat tipró kormányok és rendszerek korában, a szabadsághősök egyik legnagyobbika született, a kihez foghatót keveset ismer a történelem, a kinek nagy alakja mellett eltörpülnek talán az összes nemzetek Grachusai. Bár magyarnak született s kizárólagosan az volt testestül-lelkestül, fajának ragyogó tulajdonaival és nemes tévedéseivel ; mégis bálványa volt tengeren innen és túl idegen nemzeteknek is. Nevét viszliangozták nemcsak a Kárpátok, hanem az Ápenninek, a Balkán, a Vogesek, a Kerry havasok és az Andesek. Mert századok és ezredévek csodás szülöttei kinőnek népök keretéből, lényök beleszövődik a világtörténet szövetébe s alakjuk oly nagy. hogy egy ország nem nyújt hozzájok kellő láttávolt, ahhoz egész világrészek határa szükséges. 1*