Református főgimnázium, Debrecen, 1902

20 vagy istenné vált hősre nézve idegen, sőt ellenség volt; ennek egyszerű jelenléte is megsértette az isten szentélyét. A milyen kizárólagos volt az istenekkel való érintkezés joga, olyan volt a társadalmi életben is a más állambeliekkel való bánásmód, hiszen egy felfogás szabályozta mind a két nyilvánulását a nemzeti érzésnek. Más városbeliekkel az őskorban nem is igen érintkeznek. Mikor a kereskedelem fejlődésnek indul, gyakoribb lesz a békés érintkezés. De akár az ilyen békés természetű, akár az ellenséges érintkezésben a külföldit nem tekintették magukkal egyenlő rangú félnek, hanem kicsinylőleg csak barbár névvel illették. Legyőzött, elfogott ellenségeiket pedig egyenesen szolgaságba hurcolták. Még ha hosszabb időre telepedett is le náluk egy idegen, akkor se vették fel a polgárok közé s nem részesült azok jogaiban. A törvény ós szokás e rideg elzárkózása természetesen nagyon nehezítette a társadalmi élet fejlődését. Mivel a visszás helyzeten a törvény és a jog nem segített, segített a gyakorlati szükség és az emberszeretet. A kereskedő és vállalkozó embereknek szükségök volt oly szövetségesekre, a kiknél szállást találjanak s a kik érdekeikben támogatóik legyenek. A magán céllal útazó és a szerencsétlen száműzött, vagy a hontalan idegen mind szélesebb körben talált barátságos fogadtatásra, a melynek emlékét még utódaira is átszállította. — így jött létre az az intézmény, a melyet az ókorban vendégbarátság nevén ismerünk (görögül Ssvá). Az intézmény eredetére azt olvassuk,

1 hogy ez is, mint az ókori (classicus) műveltség többi eleme, a phöniciabeliektől származik. Náluk az élénk hajózás ós kereskedelem tette szükségessé ilyen viszonyok kötését különböző helyen lakó emberek közt. A phöniciai kereskedőknek állandó 1 Iliering, Die Gastfreundschaft im Altertum.