Református főgimnázium, Debrecen, 1902

11 Szónoklatának méltatása hadd legyen a szó­noklattané, de jellemzésére annak a bűverőnek, mely az ő beszédjében rejlett, álljon itt egy eset, melynek fültaöúja valék. Kis tanúló voltam; az alma mater számára, mely akkor lelki táplálékot nyújtott, egy tanúló­társsal könyöradományt gyújtónk. Áz alföldnek ép' azon vidékén, a hol Kossuth az első honvé­deket toborzani kezdte, egy agg lelkész fogadott vendégül.' A többek közt szóba került a szabad­ságharc s vele Kossuth apánk s az ő szónoklata. Az agg lelkipásztor, ki több ízben hallotta Kos­suth szónoklatát, felegyenesedett, arca lángba borúi, szemei kigyúladnak s lendülettel, hévvel foly ajkáról a szó: most a szónok fenséges ter­metét, plasztikus mozdulatait, majd ritka kellemű hangját, nyelvezetét, a közvetlenséget s a meg­győződést, mely beszédein elömlött, sorban lelke­sedve rajzolja előttünk. Végre könybeborúlt arcát két tenyerébe hajtva, az isteni adománytól még 25 év múltán is elbűvölten kiáltott fel: „de nem lehet azt kibeszélni". íme e kibeszélhetetlen cso­dás adományban rejlett a titka az emberi szivekre gyakorolt rendkívüli hatásának. * Az 1848-iki békés átalakúlás áldásos gyü­mölcseit fájdalom a nemzet meg sem ízlel­hette. A sors megirigyelte boldogságát s újra fölébreszté az abszolút Ausztria eszméjét s annak eszközét a kamarillát, hogy összebogozza a ki­fejlődés szálait s a zűrzavarban megsemmisítse az új alkotmányt. A nemzet megérezte, hogy a szen­tesített törvények feladásával létele forog koc­kán s a létért való küzdelembe bele kergetve, nem maradt más választása, mint fegyvert ra­gadni . és megkezdődött a kétfejű sas harca a turulmadárral. A küzdelem lefolyásában hármas szint ölt, mint a nemzeti lobogó. Mig a fellázított 1 A pestmegyei Domonyban.

Next

/
Thumbnails
Contents