Református főgimnázium, Debrecen, 1902

10 kedve, áthatva az idők szellemétől, rettenthetetlen bátorsággal hirdeti szóban és Írásban a maga politikai hitvallását: „politikai és gazdasági függetlenség nélkül egy nemzet valódi nemzet sohasem lehet!" 1832-ben az ő arany tolla irja az „Országgyűlési tudósításokat" s annak nyomán fogamzottak meg a szabadelvű eszmék gyökerei nemzetünk szivében. 1838-ban a „Törvényhatósági Tudósításokért" rabságot szenved, melynek gyötrelmeit már a nép mély részvéte teszi rája nézve elviselhetővé. Az ő Pesti Hírlapja, melylyel a magyar hírlapirodalmat egyszerre a magasba emelte; az ő „Védegylete", melylyel az elárvult magyar ipart és kereskedelmet, a magyar társadalom védelme i o u alá igyekezett helyezni; az ő szózata, melylyel a magyart a tengerre szólította; az ő országgyűlési szereplése, melylyel a jobbágyság felszabadítását erélylyel, de békés úton megoldotta: mélyen bevésődtek a magyar nép millióinak szívébe s ezekből fakadt az a csodás szeretet és tisztelet, mely Kossuth hatalmas alakjának mindenha osztályrészül jutott. De ne felejtsétek el, hogy e harczot, melyet az alkotmányért vívott, pusztán a szó hatalmával vívta. Igen, a szó hatalmának is ő volt a fölkent bajnoka. „Soha olyan szónokot úgy mond Jókai — nem fog a föld többé teremni, ki meg tudta gyújtani a jéghegyet s el tudta oltani a Phlegetont szónoklala bűverejével". Ez a varázserő tette őt a szívek felett korlátlan vezérré, a világ összes nagy szónokai közt pedig talán az elsővé. Mert Demosthenes csak görögül, Ciceró latinul, Mirabeau csak franciául, Fox csak angolul, mindenik saját népét saját nyelvén bűvölte el, míg Kossuth szónoklatával egyaránt magával ragadta a pesti és debreceni országgyűlést, a kecskeméti népet, valamint Bécs, London vagy New-York egybegyűlt ezreit.