Református főgimnázium, Debrecen, 1901

29 Ma, midőn már az angolok matheinatikai irodalma teljesen elfogadta és használja e számítási módot, helyén valónak tartom bevezetését hazánk irodalmába is. 1 Igen tisztelt hallgatóim! Hamilton quaternió elmélete ép azon törekvés eredménye, mint a Des Cartes analytika geometriája, u. i. a XYII-dik században kezdődött az a lázas mozgalom, hogy a geometriát és az algebrát közelebb hozzák egymáshoz, azaz a geometriai vonatkozásokat algebrai formábantárgyalják. Ennek a feladatnak egyik megoldása az analytika geometria. Bárha nagy elismeréssel is vagyunk Des Cartes e nagyszerű alkotása iránt, mint a melyben a geometria filozófiáját tárja elénk, nem lehet észre nem vennünk egyes hiányait. Ismeretes tény az, hogy koordináta rendszert használ s az egyes geometriai vonatkozásokat ezek segélyével állapítja meg, ami a szemlélhetőség rovására van; de nem tekintve ezt, a térbeli vonatkozások megállapítása igen sokszor csak fáradságos és nagy körültekintést igénylő munkával lehetséges, ami már az alkalmazhatóságát nehezíti meg. Ezeket tudva érthető, hogy alig hangzottak el az analytika nagyszerűségét dicsőítő üdvözlések, már is mint egy varázsütésre terjedt el az a nézet, hogy a kérdés nincs megoldva, nem adja az analytika közvetlenül a geometria és algebra összefüggését és folyt a vizsgálódás tovább; évtizedekre jöttek a századok és letűntek eredmény nélkül. Jelen alkalommal nem lehet czélom feltüntetni e századok munkásságát, bárha sok tekintetben el kell ismernünk, hogy a Hamilton quaterniói már feltünedeztek, de nem positiv eredmény alakjában, hanem teljesen rendszertelenül úgy, hogy ezek a vizsgálatok semmivel sem vitték előbb a kitűzött czél megoldását. Hamilton éles látása, megfigyelő képessége kellett ahoz, hogy az elért eredményeket összegezze és rendszerbe öntse; ez az ő nagy érdeme s ezért is fűződik a quatei'nió elmélet az ő nevéhez. 1 Tudomásom szerint csak Dr. Horváth József pápai theol. tanárnak jelent meg egy bevezető (első) közleménye a Math. és Fizikai lapokban.