Református főgimnázium, Debrecen, 1901

17 elnyerésében. Ettől kezdve élete egyenletesebb mederben halad tovább, habár megpróbáltatásoktól most sem ment. A Murányi Vénussal megalapított költői hírneve további munkáival egyre növekszik, míg végre tehetségével és erős akaratával megnyeri a vármegye bizalmát s a késő öregség éveiben az alispáni szék díszes méltósága jutalmazza egy küzdelmes élet fáradalmaiért. Ebben is ellentéte a latin költőnek, aki élvezetekben és szórakozások között eltöltött ifjúság után valami ballépés következtében kitaszítva az udvari élet ezernyi szórakozással kínálkozó köréből, a haragos Caesar parancsszavára Tomiban műveletlen, barbár nép között kénytelen leélni öregsége szomorú napjait. Mi tehát a magyarázata annak a nagy hatásnak, melyet Ovidius költészete a magyar poétára gyakorolt? Nem lehet más, mint az, hogy a két költő életviszonyaik bármily külömbözősége mellett is rokoniélek. Gyöngyösi alapjában véve ép oly érzéki természet, mint a császári udvar könynyelmű légkörében nevelkedett latin költő. Csakhogy ami Ovidiusnál a csengő versek és szellemes forulatok csillogó mezébe öltöztetett linóm sikamlósság, az vaskos gorombasággá válik a tábori múlatozások őszinte szókimondásához szokott Gyöngyösi kardforgatástól edzett kemény markában. Különösen meglátszik ez a fordításokon, melyeket ha összehasonlítunk az eredetivel, úgy tetszik, mintha magunk előtt látnók a római költőt, amint a dologtalanságtól puha ujjai közé szorítva a sólyom szárnyából szakított s gondosan hegyezett tollat, óvatosan írja hajszálfinom betűit a sima kártyára. Ugyanezt az írást aztán maga elé téve Gyöngyösi, durva papíron sercegő lúdkalamussal másolja, nem kisebb gondossággal, de bizony nem tehet róla, ha, néhol nagyon is vastagon fog a durván hegyezett libatoll. Hiába, a mi nyelvünk akkor még nagyon messze állott csiszoltság dolgában a klasszikusok választékos, hajlékony nyelvétől. Ez azonban mitsem változtat a kérdés lényegét illetőleg, Fögymn. Értesítő 2