Református főgimnázium, Debrecen, 1901

18 mert ha Gyöngyösit esetleg hasonló környezet, egy fejedelmi udvar fényűző pompája és a közerkölcs kivánataira nem sokat adó társaság veszi körül, ki tudja, nem irta volna-e ő meg az Ars amatoriát. Hajlandósága legalább meg volt rá, tanúskodik róla a balogi internálás, a mire bizonyára nem minden ok nélkül kényszerítette Széchy Mária. Enemű hajlandósága bő táplálékot talált Ovidius műveiben, kinek erotikus természetű költeményei, bár formailag tökéletesek, de ebben az irányzatban minden korlátot túllépnek. A másik dolog, ami nagyon leköthette Gyöngyösi figyelmét, éppen a formai tökéletesség, a nyelvi csiszoltság s a verselés zengzetessége, mikben Ovidiust az aranykori költészet kiváló költői is utolérhetetlen mesternek ismerték el. Gyöngyösinek kiváló nyelvérzékéhez, öntudatos művészi érzék is járult, mely őt az akkori magyar nyelv nehézkessége mellett is a föltalálható szépségek kifejtésére, esetleg újak alkotására sarkalta. Kifejezéseiben kereste az eredetit, megkapót, a művészi szépet. S hol találhatott volna különb mintát, tökéletesebb tanítót Ovidiusnál, akiről azt regélték a régiek, hogy a próza is versként csendült meg ajkán? Itt egyszersmind arra is rájövünk, miért választotta fordításra éppen a heroidákat. Ezt a műfajt Ovidius fejlesztette ki korábbi minták után főleg Propertius hatása alatt. Igen alkalmas formának tartotta egyrészt azért, mert a költői levél alakjában bő alkalma nyilt egy-egy női lélek gondos elemzésére, apró lélektani vonások kifestésére, másrészt pedig színes, leíró részletek aprólékos, bőbeszédű rajzára. S mindezt bámulatosan hajlékony, a tárgy természetéhez simúló művészi nyelven. Inkább költői tanulmányok ezek, melyek igen alkalmasak a költő megfigyelő, de különösen verselő tehetségének ragyogtatására. Gyöngyösi szintén nyelvi tanulmány céljából készíthette a fordításokat s egészen természetes, hogy mesterének azon műveit választotta, melyek e nemben a legkitű-