Református főgimnázium, Debrecen, 1901

13 arra két okunk van. Az egyik az, hogy első nyomtatásban megjelent művében a Murányi Vénusban már mint kész nyelvművész jelenik meg a költő, az előadás olyan hajlékonyságával, a kifejezések oly finomságával s különösen a verselésnek oly csiszolt ügyességével rendelkezik, hogy azt verselésielőgyakorlatök nélkül el nem képzelhetjük. Márpedig, hogy a műfordítás a verselési ügyesség kifejlesztésének a legalkalmasabb és legeredményesebb módja, az nem szőrűi bizonyításra. Másik ok az, hogy Gyöngyösi első megjelent nagyobb költeményében számos reminiscentia van a Paris és Helena históriájára, sőt egy helyen részletesen el is mondja az egész szerelmi történetet (Mur. Ven. III. 134—137 versszak) s űgy ennek első szavában, mint magában a költeményben, továbbá másik nagy munkájában, a Kemény Jánosban számtalan helyet találunk, melyek e Gyöngyösinek oly kedves szerelmi történetet érintik, (pl. Kem. Ján. I. 12, 14, 15. — I. III. 62. — I. IV. 17, 39 stb.) Mikorra tegyük tehát azt az időpontot, melyben a fordítások valószínűleg keletkeztek ? Sajnos, életrajzi adatai oly hiányosak, hogy e kérdésre határozott feleletet adni nem lehet. Csupán az az egy bizonyos, hogy nem első fordítási kísérletei, mint Nagy Sándor állítja. Ezt egészen biztosan állíthatjuk azon fordítási töredékre támaszkodva, mely a Charicleát bevezető, Andrási Péternek írt Ajánló levélben olvasható. (Dug. kiad. 1796. I.) Dum juga montis aper, fluvios dura piscis amabit, Dumque Thymo pascentur apes, et rore cicadae, Semper honos nomenque horum laudesque manebunt. Virg. Eccl. 5. Valamég a' vadak lakni a' hegyekben Szeretnek, a' halak úszni a vizekben, És a' méhek fognak a' friss virágokról Élni, a' víg trütskök pedig harmatokról, Mindaddig, fel-marad, s' el nem vé.,z ezeknek Szép emlékezete jó hírek', s' neveknek