Református főgimnázium, Debrecen, 1901

12 kalendárium holtom után az én nevemre, és a szüzeknek serege litania gyanánt áhétatosan énekelhetné a processiókban: Sancte Gyöngyösi, ora pro nobis! . . ." Végül hosszú mosakodás és bizonykodás után nagy nehezen kigázolt a hínárból s újra kegyeibe jutott asszonyának. Bizvást föltehetjük, hogy ezután ugyancsak vigyázott minden mondására, minden sorára, nehogy újból bajba keveredjék. Ráillett a közmondás, hogy akit a kigyó megcsípett, a gyíktól is fél. Hogy magát a léhaság vádja alól tisztázza, irta a Csalárd Cupido c. tiszta életre intő költeményét. A szerelem gyötrelmeiről szól benne s annyira óvakodik a léhaságnak még látszatától is, hogy az előszóban bocsánatot és elnézést kér az olvasótól, ha netalán „némelly helyen vastagon fogott pennája." Ha mégis találunk e könyvben vaskos érzékiségre valló mondásokat, annak magyarázatát Dugonics adja meg kiadása Előintésében, ahol ezt olvashatjuk: ,,...sokkal méltábban esedezhetik azon semmire kellő kacér emberke, ki Gyöngyösinek munkájához sok olly ocsmányságokat toldott, mellyek Gyöngyösinek emberséges emberhez illő jelével meg nem egygyeznek, és annak kezeírásában nem találtatnak". Ha tehát Gyöngyösi ennyire tartózkodott a könnyelmű gondolkodásnak még látszatától is, amihez hozzájárult élete alkonyán elért magas tisztsége is, ugyancsak tartózkodni kellett különösen a két első levél, Paris és Helena levelének kiadásától, mert ezekben — hogy Dugonics kifejezésével éljek — illynemű kacérságok nagy számmal vágynák. Ugyanezen körülmény támogatja egy másik föltevésünket is, mely a fordítások keletkezésének időpontjára vonatkozik. 1668 őszén történt az a dolog, ami Gyöngyösit asszonyától elidegenítette, tehát négy évvel a Murányi Vénus megjelenése után. Ezen évszámot követő években tehát a fordítások nem keletkezhettek épen a föntebb említett ok miatt. De hogy a fordítások keletkezési idejét még jóval előbbi időbe a Murányi Vénus megjelenését megelőző évek valamelyikébe helyezzük,