Református főgimnázium, Debrecen, 1895

25 legkedvesebb éleménye, melyhez szórakozás végett magános óráikban szives-örömest fordulnak. így tettek a múltban Bürke, Raleigh, Falkland, Chatham, Pitt, Fox, Windham, Grénwil!, Cánning s igy tesz a jelenben Gladstone. — Kehle, oxfordi tanár egy népszerű gyűjteményében (Christian year) az üunepi és vasárnapi kegyes olvasmányok közé a szentírás mellett, Homeros és Aischylos egyes részeit is fölveszi. A legnevezetesebb kollégiumokban, minők a ragby-i, eton i, harrowi, uppinghami még most is foglalkoznak latin és görög versek faragásával a tanulók, annak ellenére, bogy már századokkal ezelőtt kikelt e módszer ellen az angol hires és tekintélyes paedagogus, Locke s azóta is sokan sürgetik annak elhagyását (Milton, Coleridge, Maeaulay, Stuart Mi 11). De a klasszikusok iránti rajongást még túlzásaiban sem képes belőlük semmi kiirtani. A német, különösen a porosz s méginkább az osztrák tanterv és iskolai rendszer jórészben ugyanaz, ami irányadó volt jelenlegi hazai tanterveink (állami és konventi) megállapításánál isA százados összeköttetés és befolyás alól ujabban sem tudnak tanügyünk vezetői kibontakozni. A legújabb porosz tanterv (1891) a gimnáziumi ó-klasszikus olvasmányban a korábbi (pl. 1882) tanterv által megállapított 8 évezredes használat folytán kipróbált jóságú és hűségű auctorokat követi. Az alsó fokon Ovidiust, a felső fokon szintén Ovidiust, majd Vergiliust, később Horatiust. Ez a latin költői triász uralkodik föltétlenül a gimnáziumi oktatásban. A görögök közzűl Homeros és Sophokles. A versek emlézése szigorúan bár, de nem szertelenül (félévenként 100 — 100 sor) követeltetik. Az osztrák tanterv (1884) sem terjed ki egyéb római és hellén költőkre. Ovidius, Vergilius és Horatius, Homeros és Sophokles, ezek azok, akiket az ifjak lelkének formálására s a klasszikus nyelvekben és irodalmakban való jártasság megszerzé-