Református főgimnázium, Debrecen, 1895
24 szágban is ellentállott a klasszikus szellem s annak vonzó idealiamusa és kincseinek minden időkre szóló érvénye, úgyhogy a realismus hivei még annyit sem eszközölhettek ki, mint nálunk, hogy t. i. a görög nyelvet facultativ tautárgygyá tették volna. Tanítják, ha nem nagy alapossággal és eredménynyel is, Homerost, Sophoklest, Euripidest, Aristophanest. Sokkal nagyobb gondot forditanak a latin költőkre, kik közül különösen, Terentiust, Plautust, Yergiliust, Horatiust és Ovidiust veszik fel a kollégiumi tanítás tárgyául Egész a legújabb időkig divatba volt a kötelező latin verselés is és csak Duruy Viktor miniszternek sikerült azt facultativvá tenni, noha már a franczia reformpaedagogusok, az oratoristák és port-royalisták sürgették annak elhagyását. A franczia irodalmi tanitás nem annyira a memórián alapszik, mint inkább a költők szellemébe igyekszik behatolni, ezért a költők kommentálása, s hozzá tehetjük, szellemes kommentálása náluk fődolog. Angolország az ó-klasszikusok igazi hazája. Nincs ujabbkori nemzet, mely annyi élvezetet s erkölcsi hasznot lelne a görög és latin remekirókban, mint az angol. Itt ezek tekintélye s becse érintetlenül áll s nagyrészben befoly arra a mély és komoly tudományos, vallásos és erkölcsi felfogásra, mely az angol népet jellemzi. Az angol kollégiumok leczkerendje felöleli csaknem az öszszes klasszikus költőket, s minthogy a tanításban sok órát juttatnak a latin és görög nyelvnek, marad idő a költők képző olvasására is. Délelőtt és délután sorra kerülnek Homeros, Ilesiodos, a görög lantos költők, tragikusok, komikusok, Theokritos idylljei; — másfelől Catullus, Terentius, Plautus, Vergilius, Horátius, Ovidius, Tibullus, Propertius, Persius, Juvenalis, Martialis, Lucanus etcet A görögöt sehol a világon nem becsülik ügy, mint Angolországban. A görög nyelv tanítása a műveltséghez tartozik s lépten-nyomon hallhatni görög költőkből vett idézeteket. Még azt is lenézik, aki rosz hangsulylyal citál A görög költészet Anglia legnagyobb államférfiainak r