Református főgimnázium, Debrecen, 1895

23 század végéről és a jelen század elejéről hazánkban fenmaradtak, állításunkat fényesen igazolják. A debreczeni és sárospataki kollégiumok tanárai és növendékei első helyet foglalnak el e részben. Sinai, Sárvári, Budai, Péczely, Kerekes, valamint Vályi Nagy, Kövy, Kézy, Szombati, Sipos versenyre kelnek Róma lantosaival. Sőt még olyan is akad, a kinek ajakára Ilymettos méhei rakják a mézet s Hellas nyelvén zengi a magyar név dicsőségét. Ungvárnémeti Tóth László görög versei mindenkor legszebb bizonyítékai lesznek nem csupán a magyar költői géniusznak, hanem a magyar klasszikai tanításnak is. Hozzá méltán csatlakozik Vályi Nagy Ferencz is. Azon jeleseinknek száma meg temérdek volt, a kik, bár nem írtak, örömöst társalogtak iskolában és azon kiviil is Hellas és Róma kedves költőivel, kiknek műveit emlékezetük táblájára vésték, úgy hogy pl. nem egyedül állt Fodor Pál vázsonyi ref. lelkész, a ki az egész Iliast és Horatiust szórói-szóra tudta s büszke örömmel mondhatá el, hogy ha e költemények egyszerre eltűntek volna is a föld színéről, az ő memóriája fentartotta volna azokat az utókor számára. Deák Ferencz még halálos ágyán is Horatiust olvasgatta, Kossuth Iratain nyilvánvaló a klasszikus szellem hatása. Sok ily példát idézhetnék. II. E történeti rövid, vázlatos visszapillantás után az a kérdés, hogy áll ma a gimnáziumokban a klasszikus költők tanításának ügye? A különböző tantervekből megnyugtató, ha nem is mindenben kielégítő feleletet nyerhetünk. Mint tudjuk, Európában ősidőktől kezdve három nemzet visz a szellemi élet terén domináló szerepet: a franczia, az angol és a német. Francziaországban utóbbi időben egyesek, legtöbb szellemmel Frarry Rezső (La question du latin) igen heves támadást intéztek általán az egész klasszikus tanitás ellen. S teszik ezt a productiv életmód nevében és jelszava alatt. Mindemez irodalmi harcznak eleddig magában Francziaor-