Református főgimnázium, Debrecen, 1895

22 1 mástól. Ha figyelemmel kisérjük pl. az 1621 -iki sárospataki, az 1729., 1742. (Maróthy-féle), 1770. (Methodus Maróthy után), 1807. (álmosdi Ratio Institutionis) és 1820-iki debreczeni tan^r^aket, nemkülönben az 1629-ik évi nagyváradi és 1648-ik é i! sárospatak zsinatokon hazánk prot. iskoláinak legnagyobb részére készült methodusokat, azt látjuk, hogy a gimnáziumokban'

1 taníttatni rendelt auctorokat illetőleg megegyeztek, s legfölébb a tauitás sorrendjében volt némi változás. ! Taníttatni rendelték a görög költők közzül Homerost, Heisiodost, (Pseudo) Phokylidest; a rómaiak közzül Vergiliust, Hoatiust, Ovidiust, Phaedrust, Terentiust, Cato dystichonait és Publius Syrius sententiáit. Yalószinű, hogy a tantervek nem is maradtak pusztán irott malasztok, különösen a latin irókra nézve, mig a görögöt már kevesebb utánjárással tanították, sőt pl. a debraezeni kollégiumban a Martonfalvi-féle virágzó aerától Maróthy föllépéséig úgyszólván csak névleg szerepel. A klasszikus költők tanításánál nem pusztán a versek magyarázatára és beemléztetésére szorítkoztak a professzorok, hanem bizonyos poetai készséget is megköveteltek a tanulóktólÍgy Maróthy György, a ki a debreczeni kollégiumban a hanyatló klasszikai szellemet és irodalmat újból fölélesztette és addig nem ért virágzásra juttatta, az u. n. poetai osztályban latin verset magyarra s magyart latinra fordíttatott az eredetinek megfelelő kötött alakban. Emellett még kétszer hetenként (Kedden és Pénteken), latin poémák irásán is kellett a tanulónak fejét törnie. Maróthy munkáját folytatták nagynevű utódai: Szilágyi, Sir. ai, Budai nemcsak a gimnáziumban, hanem az akadémián is. Ugyanezt tették Sárospatakon a Tsétsiek és követőik. Ekként telt ,el több emberöltő s támadtak nemzedékek, melyek nemcsak bámulatos jártassággal birtak, főleg a latin költészetben, hanem párját r'itkitó eleganciával és virtuozitással is verseltek Róma nyelvéi, magukra, öltve 1 renaisance-korbeli, európai hirű költőnek, Janus Pannorii'isnak palástját. Azok a latin ünnepi ódák, születési és gyászversek (carmina latina), melyek a mult