Református főgimnázium, Debrecen, 1895

19 azzal nem törődtek s annak nevelését czéljukon alólinak tartották. Horatius büszke öntudattal énekli: Odi profanum vulgus et arceo. Lib. III. Od. I. Ennélfogva a müveit osztály és a nép között szellemben áthághatatlan ür támadt. Ez volt főoka annak, hogy a rómaiak » nem tudták az egyideig birt műveltséget tartósan megszilárdítani. Bekövetkezett a dekadence korszak. A Yl-ik századtól a X-ig mély homály ült Európa népein. Iskola alig volt, s a hol volt sem olvasgatták a klasszikus kor kincseit, melyeket pedig gondosan másolgattak celláikban s őriztek meg az utókor számára a szerzetesek, a nélkül azonban, hogy az azokban nyilatkozó szellembe behatolni, vagy a felett gondolkozni képesek lettek volna. A pogány irók olvasásának és tanításának különben útját állotta a ker. orthodox theologia is. Az elkárhozás veszélye fenyegette azok olvasóit. Az oktatás anyaga legfölebb hitvány compendium volt. Csupán két klasszikus költői műnek kedvezett a sötétség. Ezek egyike a sibyllai könyvekben foglalt verses jóslatok, melyeket, mivel a keresztyén világot mozgató eszméket sokszor praegnans módon fejezték ki, divina quaedam inspiratio kifolyásának tartottak. Másik Vergilius költeményei. Parthenopiustól nem féltek, mert a Messiás előhírnökének gondolták (V. ö. Ekloga VI.). Adtak is aztán műveihez gyermeknek és felnőttnek egyaránt érthetetlen és emészthetetlen symbolikus magyarázatot. (L. Domenico Comparetti után Hans Dütscke: Vergil im Mittelalter) A görög klasszikusokat épen nem forgatták. Graeca non leguntur — irja a kor historikusa. A renaisance-sal űj életre ébredt a klasszikusok művelése. Konstantinápoly bevétele után (1452) szétözönlöttek nyugaton a menekülő görög tudósok (Laskaris, Krysoloras, Bessarion, Trapezuntios, Plethon) s vitték magukkal a régi görög irodalmi kincseket. — Itália, mintha Antaeusként a földet csókolta volna 2*