Református főgimnázium, Debrecen, 1895

17 a Krates által már a Kr. e. Il-ík században megkezdett recitációk, melyeknek tárgyai Naevius (Bellum punicum), Ennius (Annales) és Lucilius (Saturae) költeményei valának. Nem volt ez íormaszerinti, kötelező oktatás, csak olyanféle, mint nálunk most a szabad lyceum, de kétségkívül sokat tett arra nézve, hogy az ifjúságot a klasszikus irók megértésébe és előadásába bevezesse. Az itt emiitett költők közül Horatius különösen Naevius nagy népszerűségéről emlékezik meg: Naevius in manibus non est mentibus haeret Paene recens ? adeo sanctum est vetus omne poéma. Epist. II. Lib. I. Ugyanitt emliti Pacuviust, Acciust, Afranust, Plautust, Caeciliust, Terentiust. Hos ediscit Roma potens — mondja végül. — Közöttük minden tekintetben Terentius az első. Iskolai auctornak kiválóan alkalmas azon elegáns, tiszta nyelve miatt, melyet az ókor leghíresebb műbirói: Caesar, Cicero, Quintilianus nem győzték eléggé magasztalni. Uralmát mindvégig megtartotta, müve ma is iskolakönyv. Mellette még Plautus részesült századokon át az olvastatás dicsőségében. Az aranykor kezdetén már oly nagy volt Rómában a költemények iránti rajongás, hogy nem találták elegendőnek a versek olvasását és elemzését, hanem a gyermekek poemák faragásával töltötték idejöket, sőt keletkeztek egyes üzletszerű intézetek, melyekben pénzért tanították az ifjakat versgyártásra. Boldog, boldogtalan kádenciát készített, akár nálunk manapság. Költeményeket írni és olvastatni, — ez volt az ifjú keblek vágyainak non plus ultrája. Még Horatiusnak is legfőbb ambícióját képezte, hogy iskolai szerző legyen s ez valósult is, költeményei már életében az iskolapadokra jutottak s a középkor egy pár homályos századát kivére azóta le sem kerültek onnan. Tartalmuk és nyelvök által praedestinálva voltak arra, hogy a paedagogiában egy űrt töltsenek be s a világmüveltségnek minden korban emeltyűi legyenek. Hibbeck Debreczeni Főgrmnasiumi Értesítő. 2