Református főgimnázium, Debrecen, 1891

13 fö, messze jár a Vergilius-féle müfogástól. A harmadik énekben csataképet nyújt: Csak te magad nem futsz nagy óriás Ralimad, Farkasicsra bátran hozod nagy botodat. Megjeleníti a multat, de a megszólítást nem mondhatjuk sikerültnek, mert a költö érdeklődése egy jelentéktelen személy iránt hamisnak látszik s mesterkedése egész fakóságában szemünk elé tárul. A többi példák t. i. Emrullah, Farkasics megszólítása, majd a IV. énekben Radovánhoz,a X.-ben Demir khánhoz intézett szavai mind csupán eddig a fokig emelkednek. Zrínyi tehát, mint első példájából kitűnik, rálépett egy másik útra is, de az iskola hatásától nem bírt szabadulni. Arany is megszólítja hőseit, azonban egészen más czélból, mint ők. Azt mondja Török Bálintjában: Széles a viz a Duna árkában: Ne menj neki bolond cseh vaktában. Azután másutt: Török Bálint, jó vitéz — Enyingi, Vitézséged ne mutasd nagyon ki. Keveházában : Ne bizakodj el Detre szász! Te római jobban vigyázz ; Táncz és ital megárt, ha sok : Kerted alatt a farkasok. Hej Béla most, hej Kadosa Kemény táncz lesz ez a tusa! Arany tehát oly helyzetekben folyamodik ez alakzathoz, hogy közbeszólása az istenség akaratát, jóslatot, vagy valami végzet teljesedését foglalja magában. Mig Vergilius és Zrinyi a maguk nevében, az iskolás költö müfogásával, minden különös jelentősség nélkül vetik szavukat az események rendjébe, addig Arany eljárása szerint eltűnik elölünk a költö s megjelen helyette a jós, a biró, valami isteni sugallat hirdetője, a ki az egész emberiség fölött harsogtatja intő szavát s a ki előre látja, hogy az emberre nézve kikerülhetetlen végzet örvényei megnyíltak. A költö előtt ily magaslaton nem közönbös dolog, hogy kihez intézze szavait. Imént jegyeztem meg Zrínyiről szól-