Református főgimnázium, Debrecen, 1891

14 tómban, hogy nem hisszük el a költö érdeklődését, ha oly személy iránt tanúsítja, a ki egyszerűen csak a számot növeli. Arany Török Bálintjában egy hadsereget, majd magát a vezért, V. László cz. balladájában végül el burkoltan egy nemzetet, Keveházában a személyesített Dunán kivül, mely más szempont alá esik, ismét csak a fővezéreket méltatja megszólításra. Erre se talált más útmutatót, mint a magyar népköltészetet, melyben a harmad-negyedrangn hősökhöz a költö sohasem ereszkedik le, de annál sűrűbben látjuk érdeklődését a főbbek iránt. Már az Esztergom megvételéről szóló kurucz nótában maga a költö figyelmezteti az ellenséget a veszélyre: Amott a vár alatt törik már a falat; Vég — Esztergom vára, jobb lesz, add meg magad. A Balog Józsi czimii balladában mind a fiu mind az apa megszólításban részesül: Balog Józsi mit gondolái, Mikor a sóra indulál ? — r Es tovább: Balog Ferencz mért engeded, Fiad sóra mért eresztéd ? Egy másik igy kezdődik : Hová nyargalsz nyakra-főre Kevély Ugrón János? Bogár Imre nótájában a hős szeretőjéhez fordul a költö: Nézz ki Marcsa, nézz ki Ablakod firhangján, Most kisérik Bogár Imrét Aranyszín paripán. Ily megkülönböztetés van helyén a magyar elbeszélőirályban s lélektanilag könnyen megokolható. A figyelemnek ugyanis többre való kifeszitésével épen ellenkező eredményt érünk el, mint a mit szándékunk volt. A sok hős között eltévesztjük a főbbet, ha mindegyik kiválasztottnak látszik arra, hogy tetteit különös figyelemmel kisérjük. Természetes az a követelésünk, hogy egy személy körül térüljön-forduljon a