Református főgimnázium, Debrecen, 1891

9 a remekíróink, kik nemzeti sajátságainkat legnagyobb mértékben tüntetik fel. Legkimagaslóbb alak köztük az elbeszélés terén Arany János. Nem szándékozom összes elbeszélő müveit méltatni, csak egyet választok ki ez alkalommal, Keveházát, mely tárgyalásom szempontjából a többit mindet felülmúlja. Kérdéssel kezdi: Mért vijjog a saskeselyű? Mért szállong a turul s ölyü, Hadintéző, baljós madár, Széles Dunának partinál ? f O-kori mestereinknél a kérdés mint szónoki figura hol tagadás, hol állitás helyett járja csupán figyelemkeltés végett. Mint minden költői és szónoki fogás, eredetét ez is a közbeszédből veszi, hol a tények magyarázó okát kutatjuk vele. Épen ezért minduntalan, vagy jelentéktelen tartalomra való alkalmazása nagy ügyetlenség tanújele. Arany itt egy birodalom sorsáról döntö vihar közeledését jelzi vele, e szerint a tartalom jelentősége tagadhatatlan. A kérdésre maga a költő felel: Azért vijjog a keselyű, Azért szállong turul s ölyü, Mert holnap ilyenkor halott Százezrivel fog veszni ott. Ily kérdést és feleletet sem a görög, sem a római, sem a német hösköltemények élén nem találunk. Vergiliusnál a trójai veszedelem nagyságát sejteti ugyan egy halvány kérdés; Tantaene animis coelestibus irae? Ez azonban nem az Aeneis fötartalmát illeti. Aranynak a magyar népkölíészel voit az utmutatója. Ott találunk kisebb-nagyobb mértékben hasonló példákat a balladák élén. így: Radaiak mit gondoltak magukban ? Béde Gryurát agyonverték az útban ... Vagy: Egerszegi templom előtt mi történt? Simon Nácit a húgáért megölték. Egy másikban: Vadamasi falu végén mi történt? Korbás Csicsát a pénzeért megölték.