Református főgimnázium, Debrecen, 1891

11 .Rongyos betyár sohse jutsz az eszembe Nem is ültél sohasem az ölembe.

1 Ezek azonban Arany feleleténél gazdagabb tartalmúak, mert fokozás is van bennük. A kérdést és feleletet egybefogva az első versszakban az esemény rendkiviiliségéröl és szinhelyéröl nyerünk tájékozást. Mint láttuk, ugyanily körűek a fentebb közölt népköltészeti példák is. Tovább folytatva a költő az elbeszélést, tudtunkra adja, hogy a Duna két partján kelet és nyugot néznek egymással farkasszemet. A versszak első felében e sorból: „Nem gyűl hiába ennyi nép" látszik legelőször, hogy Arany mily apró cseprö eszközöket is fel tud használni a régmúlt események megjelenítése végett. Közelre mutató névmást alkalmaz, mintha csak szeme előtt állana tul a római és góth, innen a roppant hun tábor. De sokkal jelentősebb a versszak másik fele: Áradj folyam, ma vizözönt, Holnap habod vértől kiont, Holnapután köny neveli: Anyák keserves könyei. A folyam megszólításában nemcsak egyszerű személyesitést kell látnunk, hanem egyszersmind az énekes visszahelyezkedését a múltba. Látja a két óriási tábort, látja a vértől megáradt folyamot, a gyászoló anyák keserves könyeit. A megtörtént dolgot igy jelenné változtatja, sőt jövő gyanánt tünteti fel következményeit. E megjelenítő müfogás figyelemre méltó lélektani mozzanaton alapul. A költő a megszólításban saját személyének felléptetésével egy pillanatra elámít bennünket s elhiszsziik azalatt neki, hogy szeme előtt történik minden s csak tőle nyerhetjük a legigazabb értesítést. De ki is ne ámulna el, mikor Arany szinte példátlan bátorsággal és művészettel énekli: Kelen táján a hegy megett Borulni látom az eget Másoknál megszoktuk a cselekvéseknek egyszerűen jelenidöbe való foglalását. Arany pedig mit mivel ? A cselekvést az énekes szemléletének tárgyává teszi igy s maga az