Református főgimnázium, Debrecen, 1891

12 elbeszélő ott működő alany gyanánt szerepel. Ily módon nyeri meg bizalmunkat, s igy vivja ki az elbeszélői hitelt s az olvasónak vagy hallgatónak nem jut eszébe, hogy mindaz, a miről értesül, csak a költő képzeletének játéka. A megszólítást az elbeszélő költök különösen hőseikhez intézve mindenkoron alkalmazták. így Vergilius az Aeneis VII. énekének elején: Tu quoque litoribus nostris, Aeneia nutrix, Aeternam moriens famam, Caieta, dedisti; Et nunc servat lionos sedera tuus, ossaque nomen Hesperia in magna, si qua est ea glória, signat. Majd u. a. ének 733. sorában igy szólítja meg Oebalust: Nec tu carminibus nostris indictus abibis, Oebale. Előfordul még IX. ének 44 B. s következő soraiban, a X. ének 139., 185., 324. soraiban. Ezek mind személyekhez vannak intézve, de oly hatásuk van, mintha a költö szellemeket akarna idézni. Vergilius mesterkedése Zrinyire is átragadt s élettelenségével sok helyt époly fagyasztó is. Az ö megszólításaik és Aranyéi közt legjobban felötlik a különbség, ha a személyek állapotát tekintjük a megszólításkor. Vergilius az első esetben Caieta haláláról s neve fenmaradásáról beszél, mint megtörtént dolgokról. A második példában csak épen hogy megemliti Oebalust is mint a trójaiak ellenségét. A IX. énekben Nisus és Euryalus örökre fenmaradó hírét emlegeti. A X. ének 139. s következő soraiban igy szól: „Téged is láttak a bátor népek, Ismarus, mikor sebeket ejtettél s nyilakat mérgeztél" stb. Ez sem egyéb kegyeletes megemlékezésnél. A 185. sorban énekli: „Nem foglak mellőzni, liguroknak hadban legbátrabb vezére Cinvras és te kevesektől kisért Cupavo." Hasonló jelentéktelen megszólítással illeti a szerencsétlen Cydont a 324. sorban. Zrínyi pedig eposának I. énekében igy inti Rusztemet: tr Őrizd Rusztem vezér jól ettől magadat, Mert mint dühös farkas lesi halálodat A vitéz Delimán. Ez intés fölér egy jóslattal, mely azonban a személyek állapotán és jellemén alapul, de a jelenre nem hat ki s a mi