Református főgimnázium, Debrecen, 1890

XXVI gondolok, és saját erőmnek gyarlóságát eszembe veszem: kétségbe kellene esnem a siker felől. De bizoin a gyengéknek erős Istenében, iiogy az ő Szent Lelkének segélyével képes leszek én is elvégezni a futást, melyet sorsunk bölcs intézője elébem szabott. Nagytiszteletü s tekintetes tanári kar! Már nem mint ismeretlen jövevény, hanem mint érdemetlen munkatársuk mondok e helyen szives köszönetet azért a meleg fogadtatásért, a melyben ide jövetelemkor részesíteni, — s azért a kedves, előttem nagybecsű barátságért, melybe befogadni méltóztattak Legyenek meggyőződve arról, hogy lelkemnek egész erejével azon leszek, hogy az igazi kartársi viszony, a jóltevő béke, a kellemes, barátság köztünk napról-napra erősbödjék, s ez által az ifjúság nevelésében magunk elé tűzött felséges czélt vállvetve, egyesült erővel minél teljesebben s minél könnyebben elérhessük. Nemes tanuló ifjúság! Ti hozzátok is van néhány őszinte szívből s igaz szeretetből fakadó szavam. Azt a tantárgyat, a melynek közöltetek való tanítására a gondviselés engem elhivott, nagyon sokszor tüntették már föl olyan szinben, mintha az nemzeti művelődésünknek hátrányára volna, s annak megizmosodását, teljes erőre jutását akadályozná. Nehigyjétek! Lángoló hazaszeretettől áthatott szivem egész őszinteségével ki merem mondani, hogy a német nyelv és irodalom ismeretére minden művelt magyar embernek szüksége van, hogy a nemzetek versenyében diadalmasan megállhassunk, s hazánk nagyságát s függetlenségét elvalahára örökidőkre biztosithassuk. E tekintetben a német nemzettől hasznos és tanulságos leczkét vehetünk. Nincsen nép talán a föld kerekségén sehol, a mely az ő nemzetiségére oly büszke, nemzeti intézményeihez annyira ragaszkodó volna, nemzeti eszmékéi t oly kitartóan tudna küzdeni, mint a német nemzet. Ilyen nemzetnek nyelvét ismerni, ilyen nemzetnek irodalmát behatóan tanulmányozni kiszáinithatlan haszonnal jár minden nemzet fiaira, reánk magyarokra is. De természetesen, czélunkban csak a teljes ismeret vihet előre, féltudás mint mindenütt, ugy itt is inkább kárunkra van, mint javunkra, s nem lehet szolgálatunkra a reánk várakozó nagy feladatok megoldásában. Emlékeztek még, hogyan állították meg honfoglaló őseinket rabló portyázásaikban a németek. Kitanulták harczi fortélyaikat hadakozási szokásaikat, s midőn a 10 évi fegyverszünet letelt, egy teljesen magyar szellemben nevelt német hadsereg állt az újra betörő magyarokkal szembe, és saját fegyverükkel verte őket tönkre. Ez a mi, ez a ti feladatotok is a németekkel s minden idegen állam beavatkozásával szemben Tanuljátok ki tudományukat s fordítsátok hazánk hasznára szellemi vívmányaikat. Nayy Zsigmond.