Református főgimnázium, Debrecen, 1890

XXIV levelet juttat ugyanis a király kezébe, a mely a király ellen való árulás biinét ö rá magára bizonyítja rá. Ezen levélnek ^közvetlen következménye természetesen az ő halála. A németalföldieken azonban ez az ő mártíromsága semmit sem segit. Mert a király meglepi Carlost a királynénál, a kihez éjféli órában bucsut venni megy. A királyijai egyidejűleg lép be a főinquisitor, a ki a királynak Posához való könnyelmű bizalmát már régóta rossz szemmel nézte. A király átadja neki Carlost. megbüntetés végett

8 Mint föntebb már megjegyeztük, Schiller négy évig dolgozott ezen a színművén. Ez a négy esztendő forduló pontot képez költőnk művészi életében. A forrongó vulkanikus erőből és a semmi tekintetet nem ismerő romboló igyekezetből, a mi eddig jellemezte, az ideálért való tiszta rajongásba s a költői alaktökélyre való öntudatos törekvésbe ment át, s ez lett ezentúl Schiller jellemzője. Don Carlos tehát átmeneti munka, a melyen kétféle terv nyomai észlelhetők, a melyeket Schiller egymásután készített vala. Először Don Carlosnak, ennek a tüzes, nemesen és tisztán érző ifjúnak, a ki egyúttal néhány koronának örököse is volt, jelleme érdekelte; azután a királynőé, a ki érzelmeinek erőszakos elfojtása miatt sorsának minden külső előnye daczára sem volt boldog; továbbá a féltékeny férj és atyáé, a kegyetlen és hízelgő inquisitoré, a barbár Alba herczegé. Schiller azt hitte, hogy ezek olyan jellemek, a melyeknek megrajzolásában balsiker nem fenyegetheti őt. Posa marquisról akkor még szó sem volt. Később Don Carlos kiesett a költő kegyéből s helyét Posa marquis, ez a politikai és vallási szabadságért égő, tiszta érzelmű ifjú rajongó foglalta el. Az átváltozás tehát abban állott, hogy Schiller kezdetben csak egy családi képet akart rajzolni II. Fülöp házából, később pedig ennek keretét egy kosmopolitikus iránydrámához akarta fölhasználni. Ezen körülménynek következményei nem váltak a műnek javára, mert: a) A jellemek rajza, habár a költő első szándékának meg is felelt, nem volt mindig a második tervbe is beilleszthető. (Hogyan építhette pl. Posa Don Carlosra azt a reményét, hogy az II. Fülöp ellen a küzdelmet képes legyen folytatni, holott az egész darabon át egyetlen meggondolt, higgadt cselekedetre sem látta képesnek ?) b) A darab szerkezete, mivel két különböző tervnek is kénytelen volt hódolni, kuszált és zavaros lőn ; a darab rhetorikai terjengőssége pedig túlhaladta a dráma rendelkezéséreállómértéket. Schiller 1785ban a három első felvonás egyes részeit a „Thalia"-ban közzé tette. Ezeket a kész részleteket aztán nem tudta a később tervezettekkel teljesen kiegyenlíteni; s végre azokat a jogos támadásokat sem tudta teljesen viszaverni, melyek a mű megjelenése után csakhamar a szer-