Református főgimnázium, Debrecen, 1890

xxni hadak fővezérletét kérje tőle. A király természetesen visszautasítja tiát, mert „ez a hivatal férfiút követel, s nem ifjút, s a lázadást csupán rémület fojtja el." Don Carlos már most, újból tétlenségre levén kárhoztatva) egészen az udvar ármánykodásának hálójába kerül. A királyné egyik udvarhölgye, Eboli herczegnő, a ki Carlosba szerelmes, de a kit az visszautasít, szövetkezik Állával és Domingóval, hogy a királynőt s az infanst a király előtt elárulják. A király, ki az árulóknak nem akar hinni, de ellenük mondani sem bír, egészen neki adja magát szerencsétlen elhagyatott helyzete fájdalmainak. „Most adj egy embert — ugy mond — jóságos gondviselés ! hisz oly sokat adtál nekem ! Most adj nekem egy igazi embert /" Ebben a hangulatában lapozgatja végig titkos jegyzőkönyvét, s abban Fosa marquis nevét kétszer aláhúzva találja, jeléül annak, hogy valamikor nagy dolgokra szánta. Midőn Posát a király parancsára elébe vezették, azt kivántatőle, hogy kérjen magának valami kegyelmet. Fosa nem kivánt semmi kegyelmet, megelégszik — mondja — azzal, hogy e törvények oltalmát élvezheti. A király a marquist szolgálatába akarja fogadni; ez azonban, bár eleinte kissé zavarban volt, mert nem volt elkészülve arra, hogy a mit mint „világ polgár" gondolt, azt most az „alattvaló" szavaiba foglalja, — némi gondolkodás után nyiltan kimondja meggyőződését : „Én nem tudok király szolgája lenni, nem akarom megcsalni a vevőt." Posa a világ szabad polgárának érzi magát; látja a súlyos igát, a melyet a királyok a népekre raknak, ennélfogva nem akar a király szolgálatába szegődni, ha csak az népeit fel nem szabadítja, s a mit millió király közül előtte senki sem tett meg, hatalmát népeinek oda nem áldozza. rKülönös rajongó!" mondá a király erre a beszédre. De ez a rajongás, valamint az a bátorság, a melylyel Posa előtte beszélt, izgatják a királyt; bizalomra gyulád Fosa iránt, s teljhatalmat ad neki az udvarnál, hogy a királynéval titokban beszélhet, s a király előtt is bármikor bejelentés nélkül megjelenhet. De a király csalódik abban a reményében, hogy a Posa által a királynőről és saját fiáról a valóságnak megfelelő értesüléseket fog majd kapni. Posa, a ki előbb a „vevőt nem akarta megcsalni" most magára válalja ezt a megbízatást, de csak azért, hogy a király háta megett legott a király ellen agitáljon. Cselt sző Németalföld javára. Ilogy a király bizalmában szilárdabban álljon, gyanút kelt benne Carlos iránt, hogy annak titkos távozási szándék foroghat elméjében; aztán pedig maga készíti elő az infans számára annak a lehetőségét, hogy Spanyolországból észrevétlenül menekülhessen. Posanak e czélból olyan pillanatra van szüksége, melyben az egyetemes zűrzavar a király figyelmét elvonja. A Posa által erre a czélra kiválasztott eszköz a legmagasabb fokú heroismus jellegével bir. Olyan