Református főgimnázium, Debrecen, 1890

XIX szabadságéit vívott küzdelemnek mondottunk, az egész darab mozgató elemévé tette és a cselekvésnek tulajdonképeni érdekét erre concentrálta volna: a cselekvény folyama alatt ez eszme majdnem teljesen veszendőbe megy. Az intrigua, a cselszövés lép a tisztán tragikai bonyolítás helyébe és a katastrópha a felkelte t várakozást ki nem elégiti. A végletekig fokozott pathos a darabnak ezt a hiányát el nem fedezheti sőt még inkább a tragikai tartalom gyengítésére szolgál. Ha a darab ily módon drámai oeconomia és energia tekintetében a „IIaramják"-nak mögötte marad, másfelől erőltetett szenvedélyesség és kifejezésbeli Ízetlen túlzások dolgában tán még azokon is tul tesz. Általában az egész ábrázolásban az önkény sokkal több jogot harácsol el maga számára, mint amennyi az u. n. költői szabadsággal összeegyeztethető. Magasabban áll ennél 3. „Ármány és szerelem," vagy amint a darab neve eredetileg hangzott: „Louisse Millerin." Ezt a darabját Schiller Fieskóval meglehetősen egyidejűleg kezdte meg és dolgozta ki. Mind a két darab még Stuttgartban, a katonai szolgálat nyomasztó hatása alatt fogamzott meg, de születni már mind a kettő a vigasztalan száműzetés és elhagyatás keservei között született. A Mannheim mellett fekvő Oggersheim nevü falucska egyik korcsmája, ahová az ő hü, önfeláldozó barátjával Streicherrel elvonult, — volt első szemlélője a darab keletkezésének ; teljes befejezésre azonban Bauerbacbban jutott, ahol a költő anyai barátnője és kegyes pártfogója Wolzogenné asszony vendégszeretetét élvezte. A fogamzásnak és születésnek ezen körülményei félreismerhetlenül rányomták a magok bélyegét a darabra. Különösen a Wolzogen-család körében szerzett némely nézet és lelki tapasztalat gyakorolhatott a darabra nagyobb befolyást; ezek között első helyen kell említenünk azt a heves, de viszonzásra nem talált szerelmet, amelyre Schiller kegyes patronájának leánya, Wolzogen Lotti iránt gyuladt. A költő akkori existentiájának bizonytalansága, szerelme tárgyának közelében tanúsított kedélytelensége, s bizonyára a köztük fennállott rangkülönbség is közreműködött arra, hogy közöttük bensőbb viszony ne fejlődhessék ki. Dehogy a darabhoz visszatérjünk „Ármány és Szerelem" eszmeileg nem egyéb, mint a „Haramják" ismétlése ; annak a gondolatnak a ártB*